Vasárnap reggel. Valahogy nem szeretem a vasárnapokat, mert már átszövi a hétfői munka gondolata. Szombat este kitaláltam, hogy jó lenne korán kimenni. A korai kelés nem az erősségem, pláne most. Kicsit húzós volt az elmúlt 1 hónap, eléggé le vagyok amortizálódva. Természetesen elmúlt már 8 óra mire a Duna partra értem.
Már nagyon untam az esőt és a hideget így az ősz elején. Most igazi szeptemberi idő van. Napsütés, enyhe szellő és az a furcsa nyárvége-szag a levegőben. Talán nincs is ennél szebb (horgász) idő.
Gondoltam, pár balint csak elcsípek a kövezésen, de elkéstem. Már nem tudtam kapásra bírni őket, ezért a zátony felé vettem az irányt. Sokszor eszembe jut a Szigetköz. Mennyire más itt a Duna, mint ott…
Fent látok néhány rablást, felteszem a legújabb balinos wobblerem. Már horgásztam vele ezelőtt, fogtam vele halat is. Persze, hogy nem balint. A csuka ifjoncnál csak én lepődtem meg jobban.
Mit keresett ez a kő végénél? Nem olvassa a szakirodalmat? Riogatja a békésen drótelőke nélkül pergetőket!
Szóval, suhintom az elsőket a zátonyon. Épp magammal vívódok, hogy persze, hogy megint nem voltam képes időben felkelni, erre dobálhatok itt a nagy semmibe feleslegesen. Alig, hogy végiggondolom erős ütést érzek a boton. Kis balin a tettes.
Működik a csali. Szépen szelektál is. Csak az apraja eszi! 😀 Azért örülök neki, legalább halszagú lesz a kezem. Persze csak ha jól ledörgölöm az összes nyálkát az alig nagyobb mint arasznyi halról.
Tovább lopakodok a homokon. Beküldöm a csalit, közepes tempóban vezetem. Épp a törés felett jár, kapás!
Jó hal lesz, húzza a zsinórt szépen. Biztos 3 fölötti, gondolom. Pár perc és előttem van. Kicsit meglepődöm, talán két kiló sincs. Jó erőben van. Nagyon örülök neki azért így is. Végre rendes hallal avatom a csalit.
Ki az aki ilyen akadásnál az alsó állkapcsánál fogva venné ki a halat?
Hát én! 😀
Egyszer már meg kéne tanulnom, hogy a “talán nem ugrik meg” feltételezésekre nem érdemes hagyatkozni. Szerencsére ahogy belerántja, úgy ki is tépi a kezemből a horgot. 1:1 Mehetsz vissza!
Ez a hal után már nagyon óvatossá válnak a balinok, és a “kellemes szeptemberi nap” is hirtelen inkább a júliust kezdi idézni, olyan meleg van. Így lassan összepakolok és hazaindulok. Érik a szeder, az árvíz miatt jó sok van, egy pár marékkal meg is eszek belőle.
A folyóvízben az a jó, hogy összecsukott horgászbottal is foghat az ember halat.
Műhalat. 🙂 Fűzfagyökérbe akadva találtam. Nem semmi szín, az biztos! Süllőzni talán jó lesz.
Este ki is próbálom,
de most nem ő a nyerő.
Teljesen zörgésmentesen sikerül kivennem. Próbálom kiszedni a horgot, erre dob egyet magán és kicsúszik a kezemből. Szerencsére gyorsan elkapom, így nem veri össze magát. Ahogy a vízbe teszem villámgyorsan elúszik. Még a helyet sem zörögte szét talán, de a következő dobás előtt nekem viszont sikerül fellöknöm a wobbleres dobozom, úgyhogy ezzel indulhatok is haza… Sok volt mára a szerencsétlenkedésből! 🙂
WOBBLERMÁNIA 
Kéne nekem is süllőznöm, mert hatalmasak vannak felénk, de sosem értékeltem ezt a halat. Még az ízét sem. Horgon olyan, mint egy zsenge, lagymatag fürdőskurva. 🙂 Azért szép. Szerintem te is elcserélnéd egy szép domira. 🙂
Van benne valami, kicsit túl van misztifikálva ez a hal. Az éjszakai süllőzés (nekem) hatalmas élményt nyújt. Többet süllőzök mint a blogból látszik, a halak egy jelentős részét nem teszem ki ide. Biztos vagyok benne hogy brutál méretű sárkányok laknak a Drávában, én élnék a lehetőséggel a helyedben. Tudod mi a legjobb egyébként a süllőzésben? A csaliban maradt fognyom! 🙂
Tomi.
Sztem az egy X-rap, talán 8. Jobb találni egy majd 3e-es wobblert, mint nem találni… 😀
Ja, X-rap, azt tudom. Benne is van a nyelvibe, hogy “Rapalla” 😀 Nézegetik csak a halak meg böködik, ők sem tudnak hinni a szemüknek. De kitartó vagyok, rózsaszín gumihallal is fogtam egy balint nemrég!