Régóta foglalkoztat a budapesti pergetés gondolata, de annyira tiltakozott ellene a Duna egyik legvadregényesebb részén felnőtt lényem, hogy mindig elodáztam az alkalmat. Azonban az új munkahelyem ablakából minden nap rálátok a folyóra, így napról napra nőtt a kisértés, míg végül beteljesedett. Kristóf barátommal eldöntöttük, hogy holnap megyünk. És mentünk. Tali a hídlábnál, aztán csapattuk. Éreztem a halat a levegőben, de a környezet…
Volt itt minden kérem!
Szemétben, ételmaradékban bokáig mászkálás.
Parlamenttel fotozkodás, helyek után kutatás.
Politika áthúzva. Horgászbottal.
Yoda mesternek öltözve halfárasztás.
Sok trükközés kellett, de csak megette a csalit. Ki sem látszik a kis handmade minnowom.
Meg a kis laposfarkút is, bár süllőre számítottam ott, akkor.
Kristóf első pergetett süllője.
Volt is jóllakott óvodás mosoly. 😀 (bocs)
Emellett rengeteg kapás (banánra 2 is, sajnos egy sem akadt meg pedig ezek nagyon jó halak voltak), akció, lekövetés és még pár megfogott apró hal volt a menü.
És a nap képe utoljára: hogyan másszunk át a szennyvízbefolyó fölött. Boulder edzés erősen ajánlott. 😀
Lesz még ilyen!
Helló!
Szerinted a műlegyes bot is elboldogulna ott? Évek óta készülök én is egy budai pecára. Ahogy látom, helyek vannak, de vajon a hátam mögött elférne-e a zsinór?
Üdv, Levente
Szia! Szerintem van ahol igen, de alapvetően elég körülményes lehet a drótkötelek meg a sok hajó miatt. Meg kell próbálni! ☺
Már körvonalazódik egy “túra”!:D