Búcsú a Szigetköztől

jaszok 052

Egyik szemem sír, a másik üveg…

2 éve járom a vizeit. Illetve azt, ami az elterelés óta megmaradt. Nagyon vegyesek a gondolataim a Szigetközzel kapcsolatban. Legfőképp inkább csodálom. Ez a zárásokkal tarkított, sok helyen éppen csak csordogáló ágrendszer is még olyan dolgokkal tud megajándékozni, hogy mindig beleborzongok: mi lehetett itt azelőtt

DSCN0808

Szép, emlékezetes két évet töltöttem itt. Tele volt felfedezéssel. Új vizek, új halak… Illetve egy új hal…

DSCF2007

A Szigetköztől kapott legnagyobb ajándékom mindenképp a domolykó volt. Annyira elvarázsolt, hogy a két évből majdnem egy egész évet szinte csak domolykóztam. A süllő-balin imádatom az ideköltőzés után pillanatok alatt elszállt. A domolykó lett A Hal. Főleg hogy az első héten elcsíptem az “öreget”.

domolykó 004

Teljesen megfertőződtem. Túlzás nélkül állítom, a domolykó szent állatommá vált. Rengeteget horgásztam kimondottan rá.

DSCF2036

Sosem vittem el, csak ha nem élte túl a horogszabadítást. “Domolyt nem eszünk!”  Tiszta fanatikus lettem. Viszonylag sokat is fogtam belőlük, de az igazán nagyokkal nem sikerült győztes csatát vívni. (asztakurva de szép mondat 😀 ) Ez tartott tavaly őszig. Aztán valahogy megint a balin felé fordultam.

balinok111018 004

“Átb@sztál, rohadj meg…”

DSCF2024

Ami hiányzott, az a csuka. 1 (egy ) darabot fogtam össz-vissz. Pedig van belőle bőven állítólag. Csukáékkal mindenesetre a szigetközi tartózkodásom alatt  eltávolodtunk egymástól.

DSCF2019

Ugyanez a helyzet a harcsával is, bár volt a horgomon (persze hogy fényes nappal CD-5-re), egyel kevesebbet fogtam meg belőle, mint csukából.

sfc 029

Volt pár emlékezetes sügeres,

DSCF2011

DSCF1990

és jászos pecám (az “überjászokról” külön bejegyzés született).

DSCF1985

Megúsztam! 😀

DSCF1987

Kemény csávók (a márna is wobblerre).

márna

DSCF2010

DSCF2014

A süllő. Direkt hagytam utoljára. Süllőékkel sem túl fényes a viszonyom. A nagyokhoz nincs szerencsém. Megakasztani még csak-csak, de partra már nem kerültek. Leakad, megtép, leakad… Ha valami elképesztő véletlen folytán egy kisebbet megfogok, akkor meg biztos nincs nálam fényképező, csak telefon! 😀

Fénykép0070

Volt (van?) egy helyem. Nagyon rapszodikus, 20 pecából 19 szer nincs rajta süllő. Vagy legalábbis nem ad magáról jelet. De ha van, akkor nagy. Tavaly a legnagyobb, egy 3 fölötti is ott jött, aztán az idén…

Egyik este gondoltam egyet és kimentem. Egyik utolsó horgászat… Sok jót nem fűztem a pecához, pont a fentiek miatt. De azért próbálgatom a helyet szorgalmasan. Hátha így a végére!

A sokadik wobblert teszem már föl, de egy normális kapásom nincs, átmegyek kicsit feljebb. Épp egy kisebb csali maradt fent, nem túl erős horgokkal. 2-3. dobásra érzem, kőbe húztam. Ilyenkor nem lazítok be azonnal, csak tartom, hátha hal, mert volt már rá példa. Egyszer csak húzza a botot. Betörölök neki. Luft! Kurva élet!
Visszadobom. Még át is villan az agyamon: talán cserélni kéne a csalit a horgok miatt. Elvégre bármi lehet… Megint ugyan ott jár a wobbler. Kapás! Bevágok, érzem,hogy akad. 2-3 kilósra tippelem, de kezd gyanússá válni. Nem tudom irányítani, és emelni sem tudok rajta. Húz, mint az állat. Néha megáll, rázza a fejét. Kézzel fékezem a dobot, de nem tudom visszafordítani csak hajlik-nyúlik a bot utána, az orsó meg folyamatosan ciripel. Utána menni nem tudok, bedőlt fák, hínár. Nem lesz így jó… Egyetlen esélyem, ha megfordítom,de segít neki a sodrás is.  Egyik emelésnél felhúzom, fröcsög, egy nagy fehér valamit látok. Azt hittem nyertem, de csak a meglepettségtől hagyhatta magát felhúzni, mert úgy tör vissza, alig bírom adni a zsinórt. Egyre szorítom a féket, már közel a max fékerőt állítom be a 3000-es Zauberen. Messzebb nem mehet. Nyélből görbül a bot és még mindig húzza tovább a féket. Érzem, valami engedni fog, ebből már nem kerülök ki győztesen… Így is van: a következő fejrázásnál kipattan a wobbler. A hasi horog kihajolva + pár kisebb fognyom. Ilyen erejű süllőhöz még nem volt szerencsém, hatalmas lehetett. Percekig csak ülök és nézem a vizet, mi lett volna ha….

Hát, így záródott a szigetközi tartózkodásom. Azért ezután sem lesz messze a Duna!

Reklámok

Búcsú a Szigetköztől” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A blogot szeretném folytatni. Tolnám én most is, de rá kell jönnöm, az esti pecához, akadós helyen alul van kalibrálva a felszerelésem…

    Halászihorgász!
    Kár, hogy nem sikerült, én nyáron többnyire este megyek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s