Street fishing

Ez ma olyan divatos dolog. Ha úgy tetszik “menő”.  Jó lett volna szerezni egy rapallás bétbózsapkát, meg egy dajvás inget, mert úgy lett volna autentikus…

Kevés “menőséggel” magamon vágtam neki a pecának, de így is jól éreztem magam. Sőt, így éreztem jól magam. Csak a végén szomorodtam el, de nagyon. A helyszínt ha akarnám se tudnám eltitkolni, az Eger patak volt a célpont. Évi 1-2 pecát megejtek itt mindig,  hangulata van. A halak aprók, a patak koszos, sok helyen szemetes, a hely zajos.. De valahogy mégis élvezem.

Az itteni domolykók méretükhöz képest erősek, és sokat lehet fogni. Egy tucatnyit mindig sikerül, csak sajnos a 25 centis már nagynak számít. Ami valahol érthető is, mert a patak a legtöbb helyen alig több, mint bokáig ér.

Furcsa, ahogy parfümszagú emberek húznak el a hátad mögött, és a közben érzed a domolykó ütését a boton… Egészen szürreális.

A horgászat vége. 😦

Összepakoltam és hazamentem. Majd egy év múlva újra. Talán változik valami. Maradok addig is én inkább csak a “fishing”-nél. “Street” nélkül, rapallás bétbóz nélkül.