A minap feldobta a WordPress, hogy kellemes évfordulót kíván. 10 éve, novemberben indult a blog.
10 év az nagyon sok, gombócból, házasságból, munkából de akár bármiből az ember életében. Mikor elkezdtem, még csak néhány hónapja dolgoztam, albérletben laktam, távol az otthonomtól, de már a feleségemmel (aki akkor még nem volt az). Partról jártam csak horgászni egy öreg Forddal, de a mosonmagyaróvári horgászboltos és néhány horgász már néhány hónap után ismerte az autómat. 🙂 Hiába no, a mosoni dunai wobbleres süllők híre futótűzként terjedt. 🙂 Az első bejegyzésem az akkori kedvenc csalim megjavításáról szólt (a linkek kattinthatók és az írásokra visznek):
Az öreg Forddal már ki tudja mi van… azóta van szép házam, feleségem, gyerekem. Ott élek, ahol mindig is szerettem volna. Egyelőre még levegőből nem tudok horgászni talán, de minden más eszköz adott. 😀 Talán, túlzásba is estem.
” Minden nap egy nyaralás.” Ez volt a mottóm és közel vagyok. És hogy a semmiből indult, büszke is. Bár a pillanat elillan. Lehet, hogy holnap már a gödör fenekén találom magam… ez egy ilyen világ lett!
Már 10 éve is készítettem wobblereket, pl az ASP banana alapjait akkor raktam le, és ott, a Szigetközben hozta az első sikereket. Sajnos arról írás nem készült, így csak egy hasonló bejegyzéssel szolgálhatok a korszakból:
A most Laposfarkúnak (Dragoner minnow) hívott wobblerem elődjét is akkor alkottam meg. Egy véletlen hozta meg azt a mozgást ami miatt a webshopom egyik legkelendőbb tagja és a süllős arzenálom zászlóshajója a mai napig. Pedig én csak egy Rapala Original koppintást szerettem volna, de “nem sikerült”. Ez a jó a véletlenekben! A legkiválóbb mozgású süllős wobblerem a mai napig.
Sajnos erről sem találom a bejegyzést, pedig megesküdtem volna, hogy van…. egyedül balinok torkának mélyén találtam fotót az “ősről”: (szerk.: mégiscsak meglett a kép, legalább!)
Akkoriban vettem az első kajakom, ami egy felfújhatós Sevylor Colorado volt. Emlékszem, a Mosonin egyszer lecsorogtam vele jó messzire aztán majd meghaltam visszafelé a sodrós részeken. 😀
Az ezutáni időszak az egyik legjobb volt a blognak és nekem is egészen 2016 végiég. Az alábbi bejegyzés szerintem a leghangulatosabbak közül való, amit valaha írtam
Az új fordulatot a horgászatban az első kajakom hozta meg, annyi vízen töltött idő és fogott hal tapad hozzá, hogy az már-már bicskanyitogató lehet! 😀 Egyben ekkor majdnem sikerült végigeveznem a magyarországi Dunát Marcsó Zoli társaságában, csakhát az a fránya peca…
A budapesre költözésem, horgaszat szempontjából kevéssé, míg más szempontból nagyon-nagyon megtört. De emlékezzünk a jóra!
Stílusus lenne azt mondanom, ezután kivetett magából a főváros, de minden körítést mellőzve, szerintem az az élet nem normális pszichéjű embernek való. Szóval mennem kellett, közelebb a Dunához! Gyorsan meg is jutalmazott a folyó, két ilyen gyönyörűséggel:
Jah, egy kósza gondolat. Állandóan “Öreg Hölgy”-ezi mindenki a Dunát. Borzaszttó hasonlat! Egy ráncos, mogorva, naftalinszagú vénasszonyhoz mérni ezt a csodás vizet! Ha már mindenképp meg kéne személyesíteni, én a folyót sokkal inkább egy szűkszavú és durván őszinte stílusú, ám jószívű öreg kapitányhoz hasonlítanám.
Most mondanám hogy kiköltöztem a Maldív-szigetekre, de nem tettem, mégis külön fejezetet érdemel ez a szűk 3 hét a visszaemlékezések közt. Jót horgásztam ott, és barátokra is leltem. (az írás 4. része még függőben a mai napig, egyszer megírom!)
Ezután azt gondoltam, már “nincs hová mennem” pedig volt. És milyen jól tettem. A következő 10 évem remélem már kevéssé zaklatottan alakul, végre ott vagyok ahol lenni akartam. 10 év múlva meglátjuk. Köszönöm, akik továbbra is olvasnak, tudom vagytok jónéhányan! Bízom benne, most már jóval több időt tudok vizen tölteni, így a blogot is szeretném tovább vinni!
Boldog karácsonyt és szerencsés új évet kívánok minden olvasómnak! Jövőre találkozunk! Halszagúan! 😀
WOBBLERMÁNIA 
Köszönjük ezt a 10 évet a csoda csalikat valamint a szinvonalas írásokat!
Várjuk a jövő évet és az újabb kalandokat!
Addig is minden jót!
Üdv
Köszönöm szépen! Durranós rávágásokat oda is! 😀
Ahogy eddig is, így továbbra is követem a munkásságod innen Mosonmagyaróvárról! Boldog 10. születésnapot a blognak!Emellett pedig feszes zsinórt!
Köszönöm! Én is olvaslak, csak azon a felületen nem tudok hozzászólni. a legutóbbi írás tetszett nagyon!
Amúgy nem egy piros robogóval jártál anno horgaszni? Akkor láttalak is. 😉
Szia!
Hm. Volt idő, igen. Egy Honda Lead kis robogóm is volt, 2015-ig. Talán 2 évig azzal is jártam ki…
Akkor jól emlékszel!😉