Azt hiszem egyikőnk sem bánta meg a sok oda-vissza autózást, a rosszul megbeszélt találkát, a kajakból mágnessel csalikiszedést másnap süvítő szélben… Jó amúgy ez a mágnes, nem egy busám mentette meg, ajánlom. Na, de most nem ez a fő téma. hanem ez a csodás hal, amivel újra megajándékozta a Duna a kitartásom.
A 9 cm-es Busajerket ugyanolyan határozott, de finom kapással vette le, mint a másik nagy, de ő most az OS (Orange Spotted) színt választotta. Az akadós terep miatt mindig vacillálok, hogy milyen horgot használjak: hagyjam a standard VMC-t ami akadóba húzva kihajtható és megmarad a csali, vagy tegyem fel a bitang erős Ichikawát amivel tuti bent szakadunk de nincs hal ami meglépne róla, ha egyszer megakadt. Most az előző mellett döntöttem, mert rengeteg csalit veszettem az elmúlt időszakban.
A bevágáskor tudtam, amint megéreztem a halat, hogy nagyon észnél kell lennem a fárasztáskor. Azonnal, erővel húztam rajta, mert szinte centikre a búvóhelyétől ütöttem meg. Így nyertem egy jó métert. Ekkor feljött és megláttam. Hát nem akarom szépíteni, beszartam a látványtól! Már látszott, hogy nagyobb mint méteres. Lefelé tört a mélybe. Itt a Duna egy elég komoly törést alakított ki, tele kagylóval, fákkal, úgyhogy próbáltam minél beljebb menni és minél hegyesebb szögben tartva a zsinórt fárasztani a halat, csökkentve az esélyét a kőnek, kagylónak súrlódáshoz. A hal viszont percekig nem akart feljönni újra, már-már megfordult a fejemben, hogy nem is csukát láttam mikor feljött (pedig egyértelmű volt). Harcsa lenne? Vagy kabátos ponty? Nincs ilyen erős csuka! A 20-60-as mpp2 görnyed alatta mint valami fogpiszkáló. Eltelt újabb 3 perc, a hal a mélyben köröz, de már csak max 1,5 méteren lehet. Itt kimozoghatja magát. Kivételesen egy közös baráti peca közben köszönt be a hal, közben Szabi is odaért és már fotóz. Big Mama? -kérdi. Az! Hangzik a rövid válasz. Lassan felküzdöm a halat, szörnyülködünk a látványtól. Szabi is fogott már nem egy nagy csukát de ez tényleg kegyetlen nagy és kövér disznó. Sose láttam hasonlót. Ami baj, hogy a Busajerk hasi horgának egyetlen ága fogja a szája szélét! Így fut még 2 kört. Minden elszalasztott kiemelési kísérlet után a hideg futkos a hátamon, hogy el fog menni.
Harmadjára sikerül csak ráfognom. Megvan. Emelném, de nehéz. Ráadásul olyan érzésem van, hogy talán nem is lenne jó ötlet önmagában a kopoltyút fogva megemelnem, így Szabolcs megfogja a botot míg én másik kézzel a hasa alá nyúlok a halnak. Kiemelem. Végünk van. Brutális méretű, kegyetlen krokodil! Abból a hosszabb fejű fajtából.
Sokat nem fotózzuk, látszik, hogy az ívásra kondicionálják már magukat. Nagyon vigyázni szeretnék rá. Bár van nálunk mérleg de azzal sem akarjuk gyötörni mérlegelő zsák hiányában. Egyedül egy hosszt mérünk, és szabadjára eresztem.
110 cm. Persze Duna… Záró gondolatként még egy kis magyarázat a címhez: megtudtam, 110 felett új kategória van csukára, mint az amerikai muskie és csukahorgász barátom felvilágosított, mikor küldtem neki a fogást. Ez kb. egy 44 inch-es hal, amit ők a 0.44-es Magnum után csak .44-nek hívnak! Úgyhogy a jövőben csak az “bamm”-ogjon akinek van rá fedezete. 😀 😀
Én azt mondom: Bammm! 😀
#muszájvótnemhagyhattamkiannyiramagaslabda
Busát itt rendelhettek, jelenleg fullon a készlet az összes színből!
WOBBLERMÁNIA 
…azt mondják, az határozza meg a következő esztendőd amit szilveszter napján teszel…. ” Hát kívánom, hogy így legyen! Írj s élj meg sok ilyen kalandot! : )
😀 😀 😀 végülis, horgásztam! Amúgy, nem hiszek a babonákban. Remélem, jövőre többször keresztezzük egymás horgászösvényeit!