Szerettem volna egy könnyű, olcsó orsót, de olyat ami azért egyben van és szépen fut. Így esett a választásom az Okuma belépő szintű darabjaira, ezekből kizárólag a színe miatt pedig a Jaw-ra. Jól mutat a 7-28-as Savage mpp2-n. Ennyi. 😀
Az ára valami 11-12 ezer körül volt. A műszaki tartalom ennek megfelelő, 3 csapágy a legfontosabb helyeken, viszonylag átgondolt tervezés, de sokat ne várjunk, akkor nem csalódunk. Amikor megérkezett, kapásból nem tetszett a futása. Nehézkes, hangos. Egyből gondoltam, hogy alig van benne zsír. Egyet pecáztam vele, az az elmélet, hogy ilyenkor lejön a gyártáskor keletkezett sorja (ebben a kategóriában van sajnos). Közvetlen utána teljes körű tisztítás és szervíz. Lássuk!
A szokásos belső. A kulisszát megtámasztották, ez tetszett. A tengelyemelő kerék viszont persely vagy csapágy nélkül forog az orsóház műanyagján…ez nem tetszett. Gyakori kenéssel viszont ez az én felhasználásom mellett hosszú évekig kitart. A narancssárga műanyag burkolat alatt található fem lap szorítja le a nyaki csapágyat.Kínai orsókban találkoztam először ezzel a megoldással, hogy a nyaki csapágy egy műanyag fészekben ül és az megy be a vékony falú orsóházba. Ránézésre sose volt a szívem csücske, de problémát még nem okozott. A gyári kenőanyagot persze nagyítóval kellett keresni! Darabokban. Kenésre a jól bevált Mol lítiumos zsír műszerolajjal felhígított keverékét használom a mai napig. Nekem minden orsómhoz bevált, bár én nem is használok százezres orsókat. Még a Penn kék színű gyári zsírja az ami tetszik, de venni nem vettem még. Ezeknek a tekerőknek évente, félévente tökéletes ez a kenőanyag, 10 éve ezt használom.Ez a zsinórvezető görgő “mechanikája”. Gratulálok, a talán meg mindig japán mérnököknek, szép megoldás, de lehet, hogy ekkora lendületből egy jobb golyóscsapágy is belefért volna. 😀 A két egyforma csapágyszerű valami ugyanis acél persely. 7x4x2,5. Biztosan cserélni fogom még a télen csapágyra őket. Aki nem szeretné az gyakran olajozza és tisztítsa ki!Ez egy 0 kilométeres orsó kenőanyagának állapota 1 használat után. Ezert is pecázok egy rövidet az első szervíz előtt gyári állapotban, különben mindez menne az új zsírba.
Újra egyben. Ami nem látszott a képeken: A tányérkerék hajtókar felőli oldalánál lévő csapágyat kis körömlakkal kihézagoltam, úgy, hogy szorosan illeszkedjen a tányérkerék tengelyére (a tengelyt kentem, nem a csapágyat). Így a lötyögés megszűnt. (A zauberes írásokban részletesebben szerepel a folyamat.) Egy hajszálnyi hézagoló alátétet még elviselne az orsó a tányérkerék felőli oldalról, de nekem így is jó lesz. A futása most ebben a kategóriában szinte kifogástalannak számít, várja a tavaszi domiszezont!
WOBBLERMÁNIA 