Régen jelentkeztem itt a blogon. Ennek több oka is van, részben a házfelújítás viszi nagyon az időmet, részben a fb okozta instant kényelmesség az oka. Részben viszont az, hogy Marcsó Zolival létrehoztuk a Navy Lures csalimárkát és ez szintén rengeteg időbe és energiába került mindkettőnknek.
A Navy honlapját itt éritek el:
https://navylures.wixsite.com/navylures
No de az írás apropója nem ez, hanem, hogy végre szabin vagyok a munkából meg a fenti elfoglaltságokból is és sikerült néhány jó estét töltenem a Dunán. Nagy halakat nem fogtam és természetesen a nagyok léptek le. Első este mindjárt két süllőbe botlottam. A kő végére kilopakodva, szinte a lábam előtt kapták el a Búbos shad kisebbik sfc színű darabját. A nagyobbat nem is tudtam felhúzni, folyással szemben ment felfelé és rázta a fejét. Nos, sikerrel…
Egy másik estén ahogy kiértem a kőre pakoltam is. Újabban at veszem észre, hogy egyre több a Dunán a viselkedni nem tudó, hangos, senkit és semmit nem tisztelő motorcsónakos. Ha ott a nyaraló azt hiszik övék a környék. Szándékosan 5 méterre tőlem baszakodik a jetskivel meg vízisielnek pont előttem…véletlen. Közben a kiscsalád vonyít a zátonyról, hogy apuka mekkora király. Vagy 10 kilométert arrébb motoroztam. Síri csend. Ez az! Fogtam is 3 balint: Navy Seal,
Bobbler
és a Búbos megint.
Ez utóbbi már sötétben jött, olyan buffanással vette le a beesőt, hogy szinte biztos voltam benne hogy harcsa lesz.
Következő este már tényleg harcsákra akadtam. Szürcsölték az ivadékot a méteres vízben a kőlábnál. Sikerült is megfogni egyet, valószínüleg a legkisebb volt mind közül. 🙂 Volt egy nagy ami megütötte a wobblert majd ahogy a bevágással megszúrtam szinte torpedóként lőtt ki olyan hullámokat tolva, hogy csak pislotam. Persze nem akadt jól.
Nagy halakat nem fogtam, de jó volt. A Tejúttól is elszokott a szemem a városban. Jó volt újra látni.
WOBBLERMÁNIA 
À… Üdv, újra az oldalon…😄👍
🙂