Kajaktúra 1. nap – a busajerk felemelkedése

Útban a Balaton felé megéheztem. Persze, ma nem is ebédeltem, csak egy teát ittam, annyira lekötött a peca. Pedig előző este összekészítettem mindent egy lecsóhoz. Leparkoltam hát egy ligetes helyen, elővettem kedvenc gázfőzőmet és 10 perc múlva már lecsóillat lengett körül. Fejedelmi volt. Imádom ezeket a szabadságmorzsákat, ezeket a pillanatnyi érzéseket, mikor minden a helyén van.

A kocsiba visszaülve már meg sem álltam a Zoliék nyaralójáig. Mikor megérkeztem, ő még nem ért le. Így elszundítottam az autóban. Egyszer csak ormótlan dudálásra riadok. És már ordít is “valaki”, hogy hellóóóóó! Kikászálódok. Hunyorgok a délutáni napsütésben, még nem tértem magamhoz, persze Zoli az. Ki más lenne ekkora zajjal! 😀 Hamarosan a haditervet beszéljük. Rövid tanácskozás után, egy órán belül vízen is vagyunk. De meg kell hagyni, csukához kicsit nyárias az idő talán…

Dobjuk a nádat, de nem akarják. Aztán Zoli balinrablásokat pillant meg valahol a horizonton túl… a titkos balatoni sziget mellett:

Kicsit késve érünk oda, de van pár rányúlás, viszont nem akadnak. Így én hamarosan visszaállok a nádhoz. Jó döntés: alig dobok párat megüti valami a jerket, de nem akad. Zoli egyszer csak megint elüvölti magát: “baaaliiin!”. Teljes gőzzel, rástartolunk. Forr a víz körülöttünk, pont elcsípjük. A banánpoppert már gazdája munkára fogta, mikor hátrafordulva a szeme sarkából észreveszi, hogy én bizony nem cseréltem csalit és dobáshoz készülődök. “Busajerkkel? Mekkorát csobban már! Neeeeeeeeeeeee!”

De késő. 🙂

Repül a jerk. Toccs! (Ráadásul az oldalára esve olyan jó csattanósan fog vizet.) Feltartott bottal vezetem, így kicsit túrja a felszínt néha.

Kopp. Kopp. Bámm! Megvan! Zoli röhög és szörnyülködik egyszerre. Én mondtam, hogy megeszi! 😀

Elülnek lassan a ballerek, visszaevezünk a csukakapás helyszínére (ismét). Rámegyek újra, most Jack 2-vel. Megüti ezt is, de nem hiszem el, nem akad!

Zoli megint a horizontot kémleli. Arca eltorzul. Kérdezem “tünde szeme mit lát”, mert az enyém semmit (tényleg hihetetlen, hogy kiszúrja a távoli balinrablásokat). Szerinte rabol. Kistartolunk, elkésünk. Majd még vagy kétszer megismételjük ugyanezt. Lassan már kezd ugyan sötétedni de cimborám még megnézi a móló elvágó vizét, én meg egy utolsó kör mellett döntök a “csukás nád” előtt… ééés… beadja a busajerk! Hogy ő volt-e a tettes a másik két kapásnál is? Nem tudom. Az elsőt jobb halnak éreztem. ( A sapka, nos igen, tudom, ritka elegáns, de hát a babona! 😀 )

Hamarosan sötét van. De csak nem hagy nyugodni az a nádfolyosó ami a kikötőbe vezet! Mondom Zolinak (aki már nagyon menne): még 5 dobás! Harmadikra határozott rávágás után furcsa védekezés.

Sügér! A csali meg…  🙂

ui.: visszaolvasva rájöttem, ez még a 0. nap második fele, de ne kavarjuk, marad így 🙂

Reklámok

Kajaktúra 1. nap – a busajerk felemelkedése” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s