Hétvégi csavargás 2. rész

Az 1. rész folytatása, továbbra is Hunyadi úr stílusában.

2018. szeptember 7. Dunavecse

Már a Balatonnál rámsötétedik mire felmálházok az autóra. Hosszú út áll előttem, remélem nem hagy cserben a járgány, mert kiváló horgászidőt mondank holnapra a Dunára!

22:35, üdvözlöm öreg barátom, a titokzatos, nyugodt folyót és babonásan megmosom a kezem vízében. Ezután gyorsan belebújok orosz katonai hálózsákomba, hátradöntöm a négykerekű ülését és 10 perc múlva már az igazak álmát alszom…

04:30 ébresztő! Lenne, de a lustaság nagy úr! Szundi mód, és a szokásos győzködés félálomban: “Úgyis sötét van még!”, “Nem látok még semmit!”, “Kajakkal veszélyes ilyenkor kimenni!” és a többi halandzsa. Persze mikor meg felkelek, akkor mindig szidom magam: nem igaz, hogy egyszer az életben nem tudok időben felkelni a hajnali kajakos süllőzéshez!”

5 óra is elmúlik mire vizen vagyok, már túl vagyunk a sötét szürkületen. Ejj pedig arathattam volna a Laposfarkúval! Ilyenkor nagyon eszik a GFR-t (narancsos hát, arany oldal, fehér has) Mindegy, maradnak a jászok-balinok mostmár!

Bekötök, szerelek. 12-es nanofil madzagot húzok a gyűrűk közé. Csoda egy zsinór ez! Hangtalan és úgy vágja a vizet, hogy olyan kontaktusom van a csalival amit semmi más zsinór nem tud. Mellette bivalyerős. Amíg meg nem sérül!

Néhány dobás utánerős ütést érzek, de sajnos csak egy kölyökbalin a tettes. Ez még egyszer megismétlődik, aztán otthagyom a balin-óvodát. Lecsorgok a másik balinos, zátonyesés helyre. Nagy a csönd, semmi érdeklődés a fahalak irányában. Talán túl kicsi a víz.

Gondolkodóba esek, nem egyszerű ilyenkor a helyválasztás, Alig mutat 50-et a budapesti vízmérce. Irány a Tuskós-gurgyó! Keményen markolom az evezőt, és leizzadok mire a helyre érek. Mély katlant vájt ide a Duna, amit örvénylő-kavargó 3-4 méteres víz takar még most is, az évszázad lekisebb vízállása idején. A padmalyesésben dárdafák merednek vészjóslóan a vízből, igazi vadregényes rablóhal-tanya!

Azonnal dobni kéne, de a szükség nagy úr, kikötök hát enni pár falatot. Miközben a reggelim fogyasztom, sárgás-narancsos foltokat vélek felfedezni az erdő zöldjében. Fűzfagomba! De mennyi! Aki vízparton nőtt fel, mint én, tudja micsoda csemege ez rántva. Szüretelek is vagy 4 kilót belőle.

Visszaülök lélekvesztőmbe, irány a gurgyó széle! Mister Twistert kerül karabínerembe.

Alig tapogatok vele néhány taktust a törésen, bődületes rávágásom van! Aztán mintha elakadtam volna. Ráemelek erőből, erre megindul, de még mindig csak lassan, kimérten. Itt az öreg csuka! – borzongok. De nagyon erősen, nyugodtan úszik. Ekkor nyilal belém a felismerés: ez bizony harcsa lesz, és nem is az aprajából! Annyira nem is bánom, mindig is írtóztam a csukák fogaitól.

Csak be ne menjen a gurgyó bal oldalsó törésén elterülő csököshágliba!

Kemény küzdelem veszi kezdetét. A nem éppen harcsához méretezett 7-23 gramm dobósúlytartományú carbon botom karikában. Meglepődve tapasztalom, hogy a lágy spicc ellenére igen kemény gerince van, így talán lesz esélyem megküzdeni harcsa komával. Igen ám, de 28-as előkém egy új, általam kiagyalt kötéssel csatlakozik nanofil főzsinoromhoz és a karabíner sem éppen ilyen terheléshez méretezett! Most le lesz tesztelve mindkettő!

Mindegy, küzdök, ha küzdeni kell! Tartom a halat megyek utána, fölötte maradok és terhelem, terhelem ahogy tudom. Nem szaladgál. Még mindig csak lassan, de kitartóan, keményen úszik, forog az örvénylő vízben egy 30 méteres körben már vagy fél órája, mikor is a hajózási útba veszi az irányt. Megyek utána. Egyszer csak megáll a Duna közepén, balra hajózási bója. Próbálom úgy terhelni a halat közben, hogy lehetőleg lenről kerülje. Ezt úgy érem el, hogy abba az irányba húzom, amerre nem akarom hogy menjen, így az erővel ellentétes irányba fog talán megindulni. Beválik az ötlet! Ha rányomta volna a víz a kajakomat a bólyára, az kész életveszély! Még mindig pergnek az izzadságcseppek a hátamon még a gondolattól is! Sajnos a fotózásra már végképp nincs kapacitásom, de azért kattintok egy képet a küzdelem közepette.

Olyan érzésem van, mintha pórázon vezetgetném, mint egy jól nevelt kutyát, ám emelni egy centimétert sem tudok a monstrumon. Remélem, nem jugoszláv búvárt akasztottam! Jót szórakozom magamban. Botom spicce-gerince a vízben, én tartom a halat, a kajakkal állunk a bent a hajózási útban. Nem hiszem el, ha nem velem történik!

Újabb fél óra után, a túlpartnak veszi az irányt. Visszanézek a megakasztás helyére: nem is távolodtunk el nagyon, hisz sokat álltunk sodrással szemben! Átérünk a túlpartra. Közben tudatosul bennem: ezt a halat nem fogom megfogni. Fizikailag lehetetlen ezzel az összeállítással. 30 kilótól fölfelé bármekkora lehet, sőt valószínű keveset mondtam alsó határnak! Felhívom Gábor barátom, hátha épp lent vadászik süllőkre a környéken és ide tud jönni csónakkal, ám most még ő úton van a fővárosból. Ahogy leteszem a telefont, azon kezdek morfondírozni, valójában ez így igazságos. Magam kerestem és találtam meg a halat, ennyire készültem fel, ha elmegy, hát elmegy! Egyébként is visszaengedném, csak legalább pillantsam meg!

Most megáll a zátonyesésben. A radaron úgy látom, olyan 3 méter mély víz van alattam, viszont pár evezőcsapás és már leér a lábam. Kiszállok “folyó ügyeim intézéséhez”, mindezt az esélytelenek nyugalmával. Röhögök. Nem izgatom már magam. Közben orsóm lassan ciripelve adja a zsinórt a mélyben kígyózó szörnynek.

Újra ringben azaz a hajóban vagyok, visszanyerem a zsinórt. A harcsa még mindig a zátonyesés legmélyebb pontjain körözget, illetve próbál lefeküdni, de nem hagyom. Lassan mintha fáradna, és 30-50 centimétereket tudok is rajta már emelni, így több mint egy óra küzdelem után!

Hátha. Újra bizakodok! Már néha egy métert is elemelem a fenéktől, persze azonnal visszaveszi a dupláját. Pillanatra átfut az agyamon, hogy akár meg is foghatom, de hol van még a vége! Egy mély, lassú visszaforgóban küzdünk ekkor. És ekkor jön az amit előre tudtam: A sokadik húzom-emelem mutatvány után egyszer csak megkönnyebbül a felszerelés! Elment! Hatalmas burvány jelzi, már itt volt alattam. Mélyről jövő keserűség önt el! Pedig mikor már pont elhittem, hogy megfoghatom! Mikor már fáradt… Ilyen halat elszalasztani! Nem sokan fognak ekkorát kajakból…

Elmegy a kedvem a további horgászattól így szomorúan a kikötő felé veszem az irányt, de másnap csak nem bírok magammal, újra visszanézek a helyre.

Dobok, elakad, de a pöccintgetésekre kiadja. A következő dobás a rézsű szélén landol, pont az elsüllyedt öreg fa mellett. Egyszer csak kapás, villan a karomba az éles koppintás odalentről. Nem akad! Fehér twisterem tiszta horzsolás…csak nem… Visszadobom. Újra kapás! Akasztok, lentről lomha védekezés a válasz. Erőből emelem, ez most elég közel kapott a jobb oldali dárdafákhoz, nehogy belefusson. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy kívülről akadt, olyan furcsán védekezik, bár tény hogy nagyon gorombán is bánok vele, egykettőre a felszínen pancsol egy gyönyörű kettesforma süllő.

Valami hihetetlen gyönnyörű, sötét színei vannak!

Húzom is elő a fotómasinát, hogy megörökítsem, de ahogy emelem ki, valami csobban lélekvesztőm mellett. Odakapom a tekintetem: 9 éves, még mindig kitűnően teljesítő Ryobi Zauberem süllyed az alattam lévő feneketlen mélységbe. Beleakadt a fényképező szíja a hajtókarba. Hát persze, nem kellett volna csak úgy bevágni a másik orsót a táskába! Micsoda trehányság!

Dühös vagyok magamra, de ezzel már nincs mit tenni, folytatom a horgászatot. A következő dobások egyikére újra fogok egy süllőt, de ez már jóval kisebb.

Ezután elakadás elakadást követ. Eszembe jut a Furakawa-módszer, mellyel könnyedén lemerülhetnék a beszakadt csalikért, de itt kész életveszély lenne a sok elsüllyedt fa miatt. A nap is magasna jár már, én is nyúzott vagyok, így kicsit még élvezem a Dunát és a nyári nap utolsó erőtlen sugarait, majd vegyes érzelmekkel teszek pontot a túra végére.

Találkozunk még!

Reklámok

Hétvégi csavargás 2. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Tamás! Lebilincselő a történet. Áruld el légy szíves, mi volt a leggyengébb pontja a szerelésnek, mi az ami engedett a harcsa erejének?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s