Hétvégi csavargás 1. rész

Bizonyára sokan szeretitek, szerettétek Hunyadi Attila írásait és sokan is vannak közületek akik hozzám hasonóan rongyosra olvastátok a 70-es 80-as évekbeli könyveit és a történetek nagy halaival aludtatok el kisgyerekként, kiskamaszként. Humoros szóhasználata, kalandos horgásztörténetei vagy ezért, vagy azért de a mai napig mosolyt csalnak az arcomra. No meg az a halbőség ami anno volt!

Ha a következő  sorokban visszaköszön Hunyadi úr stílusa, nos az nem a véletlen műve. 🙂 Tisztelettel ajánlom Neki soraim!

(A történetekben szereplő helyszínek, nevek és időpontok és a valóság nem feltétlen egyezik.)

2018.09.03. Balatonakarattya

Reggel 03:40 perckor szól az öreg vekker. Nagy reményektől duzzadva pakolok a kis benzines négykerekűbe: előző héten Feri cimborám, a Magyar Tenger nagy ismerője leadta a drótot, eszik a csuka! Az átküldött képen lévő krokodilfűzér verte a 20 kilót!

A pirkadat már a vízen ér, műanyag lélekvesztőmben babonásan számolom az evezőcsapásokat: a bűvös 130-nál érem el a nádfalnak azt a részét ahol a nagy csukamamák állnak. Útözben koca-pontyos kollégákat kerülgetek: “Jó reggelt!” – intünk egymásnak.

Legyezőszerűen kezdem meg a nádsziget vallatását kézi készítésű “rángatós” wobbleremmel. Színkódból a “B”-t választom (busa), amiben mostánaban nagyon hiszek.

Sokáig nincs érdeklődő a nagy falat iránt, de aztán ahogy a szürkeségből vöröslő pirkadat válik, egy csukakoma a hajóig követi és csipkedi a wobblert, persze nem akad meg. De talán jobb is így! Evezek tovább, már jól eltávolodtam a kikötőtől. Nagy a csend. Még a balinok sem hancúroznak. “Nesze neked nagyhal-fogás!” – hasít belém. Cserélgetem a csalikat, egy FT (sütétzöld hát, csíkos oldal, narancsos has) wobbler kerül a kapocsba. Vele még kapásig sem jutok! Bizonyára a felmelegedés az oka.

Visszateszem a “busafát”. Alig harmadik dobásra goromba rávágást közvetít szénszálas 2,10-es botom! Megvan! De gyorsan alábbhagy a lelkesedésem, csak egy csukaifjonc ette rá magát az ő méreteihez képest hatalmas wobblerre.

Lassan 10 óra és egyre melegebb van, a wobblert megint csipkedi hosszú métereken át valami csukagyerek. “Küldd az öreganyád!” – kiáltom utána és ezzel a lendülettel veszem is a kikötő felé az irányt. Délután újra jövök, mert én nem adom ám fel ilyen könnyen!

Árnyas fák alatt keresek menedéket konzerv ebédem elköltéséhez. Mellé jófajta sört hoztam, de nem merem meginni mert úgy néz ki másnap szélvihar lesz itt, így az esti peca után tovább kell állnom. Élvezem a kellemes vénasszonyok nyarát és egy-két órára el is szundítok az autóban.

Már kezd lent járni a nap mire ébredek: sietni kell, a délután ezen részében a szakirodalom szerint már újra eszik a csuka! Gyorsan vízre szállok ám most másik irányba, “szűz terepre” indulok először. A csalin is változtatok: egy kecses Mepps Lusoxot csatolok karabínerembe excenter ólmával együtt, hogy ne csavarja a zsinórt. Hátha ez jobban felingerli a kissé érdektelen kacsacsőrűeket. Az első dobásokkal a nádat célzom, de a kristálytiszta vízben nem ront rá egyetlen útonálló sem a vibráló fémdarabra, így a nyíltabb rész felé is próbálkozom. Kicsit mélyebbre engedem a csalit, hagyon leperegni a zsinórt 3000-es japán peremfutóm dobjáról. 5-ig számolok és csak ezután kezdem meg a lassú bevontatását az ezüst-piros körforgó villantónak. Hopp, már üti is! Szép csuka a tettes, de még mindig nem az a méret amire vágyok! Befúrja magát a hínárba, de nincs esélye: “B” akciós német pergetőbotom szépen parírozza kitöréseit, hamar megadja magát. Jól be is nyelte, de sikerül kíméletesen megszabadítanom a szúrós falattól, így hamarosan újra szabad a koma.

Több érdeklődő nincs a helyen, így áthajózok a már reggel is vallatott partszakaszhoz. Alig dobok párat egyszercsak enged a jónak gondolt Cormoran előke (már nem először) és oda a fogós csali! Na szép, mondhatom! – intek búcsút a méregdrága műszernek. Miközben újraszerelek, elkezd rabolni a balin. Elő hát a könnyűpergetővel! Sikerül is egyet kapásra késztetnem a felszínen táncoltatott halutánzatommal, de nem akad meg és a rablások is lassan-lassan alábbhagynak. Vissza a csukákhoz, hisz értük autóztam ennyit!

Befelhősödik, ezért rikító “papagáj” színű rángatós fahalammal folytatom a délután vallatását. A kajakig üti-veri valami bolond csukagyerek ezt is, de rendesen nem tudja elkapni. Ez még megismétlődik vagy kétszer. Eszembe jut Feri: “Többkilós csukák.” Naja! Nagyító alatt!

Támolygó kanállal vallatom tovább a Balaton vizét. De a szeszélyes zafír szemű szőke csak kacag rajtam újfent: épp méretes csukácska eszi rá magát az ezüst kanálra még alkonyat előtt.

Miközben megszabadítom a horogtól a halat mellém áll egy csónak. Beszédbe elegyedünk, pergetésről, halakról. Hiába, víz hátán lehet még jó emberekkel találkozni! Kapok is pár tippet, de csomagolok, holnap vár régi jóbarátom és tanítómesterem a Duna!

folyt. köv.

 

Reklámok

Hétvégi csavargás 1. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hunyadi Attila történeteit olvastam az iskolában óra közben, itthon a tanulás helyett (meg is lett az eredménye)…:D és a táskában velem tartott még a családi kirándulások alkalmával is…
    Már szinte el is felejtettem így 20-on pár év távlatából, mióta utoljára olvastam sorait…. Köszönöm, hogy felidézted!!
    És képzeld, egyszer találkoztam is vele a körösön… majd elmesélem valamikor a vizek hátán… 😉

  2. Régi vágyam csukát abajgatni a Balcsin. Egy kicsit közelebb hoztad az álmot!

    Bizony a legendás idők! Mennyi hal volt, s mennyi értékes írás, többek közt Hunyadi Attila tollából!
    Üdv

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s