Balatoni balin átok

Bevezetőnek annyit, hogy olyan dörgedelmes betlibe fulladt a legutóbbi 3 napos balatoni kiruccanásom, hogy az már fájt. Ez a szeszélyes, hisztis, büdös k@rva – mert az- állandóan szivat balin téren. Úgy változik a kedve mint a széljárás. Még ha jó a szél, még néha akkor is. Duzzog, és az Úristennek nem tudom megfejteni mi baja! Ilyenkor hagyom is a francba, mentünk Kristóf barátommal inkább ittunk egy sört. Kettőt. 

A Dunán ez nincs így. A Duna egy mogorva, halszagú vénember. Nem az a barátkozós típus, de ha egyszer elfogadtátok egymás onnantól stabil lesz a barátság. Kiszámítható.

Nos, a következő történet még tavaly tavasszal esett meg velem, küszívás idején. Valahogy elkallódott a bejegyzések között.  A képek telefonosak, túl nagy esztétikai élményt nem tudok ígérni. 

Egy kisebb túrázós kirándulásról tartottunk visszafelé épp és a Balcsi mellett vitt el az út. Mivel még volt néhány nap a szabiból+ a hétvége és nem nagyon akaródzott még hazamenni, így kivettünk pár éjszakát a déli parton. Persze a horgászcucc ott figyel mindig a kocsiban, ez most nagyon kapóra jött. Az időjárás elég változékony volt, de a küszívás miatt ott volt a halszag a levegőben.

Úgy voltam vele, hogy most leszámolok balinékkal, de nem így történt. Rápróbáltam többször is wobblerrel, UL gumival de nem ette meg persze. Raboltak, hajtották az ívó küszöket, de a műcsalit messze elkerülték.

Így kezdtem jó barátaim, a süllők felé kacsintgatni. Voltak rablások, de nem tudtam halra váltani az első napon, részben amiatt, hogy a gumival nagy nehezen megakasztott jobbacska süllő a hitvány jighorogról lefordult.
Másnap megint csak egy árva balinkapásig sem jutottam, az este lassan sötétbe fordult, úgy gondoltam feladom a mólót a felerősödő szél miatt. Kerestem egy szélvédett, bár elég sekély részt, ahol összebandáztak a küszök. Megjöttek rájuk a süllők is, akár csak a Dunán lettem volna! Az első kapás is jött ahogy kell és amikor kell, de rövid fárasztás után leakadt. A második valami vagy leharapta vagy kagylóra húztam, de a wobblerem odalett. A 7,5-es Laposfarkú egyetlen létező példánya! Nagyon elkeseredtem, de továbbra is a vizet kémlelve észrevettem valamit a beszakadás helyén! A csalim volt az! Sikerült kihalásznom. Újrakötöttem és a következő dobások egyikére egy arasznyi süllőcske gyorsan be is köszönt, de a kiemeléskor visszaesett. Alig dobtam néhányat, jött a következő hal, egy szebb süllő kb. 40-45 centi faroktőig, kilós forma.

Aztán egy szempillantás alatt vége volt. Annyira megörültem a halnak, hogy Stevenek meg Zolinak gyorsan ki is küldtem a hírt akik ellatták balatoni jó tanácsokkal. 🙂
Másnap reggelt benulláztam. Röviden, tömören. Fenekezővel fogtak szépen pontyot, kövest, angolnát. Egy srác vagy 1,5 órát dobált egyhelyben, fogott egy szép balint. Na erre én nem vagyok hajlandó. Nekem ez a “szórjuk a vizet órákon keresztül thrillel/minnowwal” peca nem fekszik, túl sok agymunkát nem igényel, számomra unalmas. Csomagoltam és irány haza.

Este bepróbáltam a molót, de a hétvége miatt annyian voltak hogy kezdett megfájdulni a fejem a sok embertől. Mind1, gondoltam, ez van, csak megszokták a halak is, így világosban beálltam oda, ahol a legjobban gyülekeztek a snecik. Szerencsére senki nem választotta azt a szakaszt. Szépen meg is jöttek rá a rablások, de a hangzavar miatt nem nagyon tudtam beleélni magam, nem ment a peca. A mellettem lévő kormorán odajött mellém 2 (kettő) méterre és oda dobta az úszós botjait amerre dobáltam. A másik irányba a hínár miatt nem tudtam dobni. Nem vagyok egy kötekedős fajta de most eldurrant az agyam. Jelzés értékkel finoman átdobtam mintha nem vettem volna észre hogy odajött. Komótosan kihúztam az úszóját leszedtem a wobblerem. Agyvizem forrt. Kérdezi van-e valami. Mondom semmi, pedig rabolnak. Szerinte pici kövesek. Neki sem jött semmi tegnap sem. Na gondoltam, most jött el az én időm! Á mondom, én fogtam tegnap 3 süllőt! Gúvadt ám a szeme! 😀 Na viszlát! -mondtam 😀
Átmentem a nyugis részre, ide kellett volna jönni elsőre: egy másik wobblerrel kiszedtem egy kisebb süllőt, aztán, mint tegnap vége lett a bulinak. Még próbálkoztam volna, de a mögöttem a büfében kibontakozó buliban felcsendülő Nótár Mérire közvetlenül ráküldött Komár Laci már tényleg sok volt az idegeimnek!

Reklámok

Balatoni balin átok” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s