Nem lehet megunni!

Ma is korán hajóztam ki. Nem mondhatnám, hogy nagyon bíztam a halfogásban, de mennem kellett. Azért is jó ez a kajakos peca, mert legalább mozog az ember, a napfelkelte vízről pedig tényleg megunhatatlan!

A mai napon csuka/süllő volt tervben, főleg gumizni akartam felderítés jelleggel, de már megint inkább a jerkbaiteket dobáltam jobban. Egyrészt a zavaros víz miatt, másrészt mert nem voltak igazán aktívak a halak, gondoltam egy bizonytalan kicsi hal helyett inkább a bizonytalan nagynak adom meg az esélyt – most már mondhatom, bejött!

Bocs a képek minősége miatt, nálam volt a Canon, bekapcsolom: no card. 😀 Úgyhogy maradt a teló.

Szerintem egy jól mozgatott jerkbait sokkal messzebbről is vonzza a ragadozó halakat, mint a kisebb csalik. A kóválygó, könnyű, nagy prédára pedig az óvatosabb vagy épp lustább ragadozók is könnyebben elcsábulnak, minthogy ujjnyi küszöket hajkurásszanak.

A helyválasztás és a wobbler vezetése is lényeges persze, nem vaktában dobálom a csalit. Kiszögellések, mélyedések, ahol biztosan elúsznak a keszegrajok. Külön figyelmet szentelek azoknak a pontoknak, melyeket biztosan meg kell kerülnie a rajnak, lehetőleg egy  irányból. Na, úgy vettem észre itt tanyáznak általában a nagyobb ragadozók, szinte fajtól függetlenül.

A kapás is egy  ilyen helyen jött. Számítottam rá. Kegyetlenül odavert valami a lassan mozgatott jerkbaitnek, majd kezdődött a fárasztás.

Végig jó süllőt sejtettem, mert elmaradtak a csukás kirohanások. Aztán mikor már sokáig nem akart feljönni szinte egész biztos voltam, hogy vagy tényleg süllő (de akkor óriási 10 közeli) vagy egy szebbecske harcsa. Ez utóbbi lett!

Így akadt.

Ezt meg csak a csali kedvéért. A sebhelyesarcú újra lecsapott! 🙂

A hal visszakapta a szabadságát, bár azért átfutott az agyamon egy jó harcsapörkölt gondolata! 😀 Mindegy, most elváltak útjaink, majd máskor. A következő kapás egy órát váratott magára, durván bebombázta valami a csalit, de sajnos nem akadt meg, viszont egy pillanatra éreztem a hal súlyát és nem volt kicsit… A 1,5 méteres víz felburványlott, pedig mélyen vezettem a csalit!

Sajnos fogtam még valamit:

Volt benne vagy négy etetőkosár. Kivittem a partra egy kukába.

Míg elfogyasztottam a tízóraim,

körberaboltak a balinok. Dobáltam rájuk vagy másfél órát, mentem utánuk, cserélgettem a csalikat: még egy ütés, lekövetés se! Nagyon fent is járt már a nap, eljött az ideje, hogy haza induljak.

Reklámok

Nem lehet megunni!” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s