Pokolfajzat

A Tisza-tavi csukázás után nem sokáig tudtam nyugton maradni: ott motoszkált bennem az érzés, hogy menni kell. A másik oldalon meg a szokásos: volt már éves jegyem a holtágra, nem sok minden normális halat fogtam (értsd 1,5 kiló feletti). A másik évben egy tóra jártam csukázni, 1, azaz egy darabot fogtam… Mondjuk, nem is dobáltam 2-3-as körforgónál vagy 7 centinél kisebb csalival, de akkor is! Maradjon a suszter a kaptafánál? Menjek süllőzni?

De nem, csukázni kell, kajakból, korán reggeltől, vadvíz, semmi “kockulás”. Nagyszerű csukás időt jósolnak. Minimál cuccal terveztem: nagy csalikat dobok és semmi mást csukára, és nem kurvulok el, nincs bugylivadászat sem! Go big, or go home. Ja és az új jerkbaiteket is tovább kellene tesztelni!

Na azért egy Ul bot, menekülőnek, sügérre…. 🙂 az mindig kell!

(Máris elkurvultam. :D)

Tejköd, lassan tudok csak haladni, de sehol egy autó az úton. Duruzsol a Kossuth rádió, jó érzés tölt el, nyugalom. Érkezés előtt betérek egy horgászboltba. Egy idősebb, egyszerű, de becsületes arcú ember a tulaj, épp reggelizik és egy rossz régi tévén néz valami meccset.

-Jó reggelt! Eszik-e a hal mostanában?

–Fognak, igen!

-Kishal vagy pergetve?

–Nem kérdezem, úgyse mondanák meg az igazat, akkor meg minek hazudjanak?!

Milyen egyszerű, velős megállapítás. Elmosolyodom és nem faggatom tovább, igaza van. Váltunk azért 1-2 szót aztán megyek. Meglepettségemben nem is veszek semmit, pedig pár előke jól jött volna…

A kajakot kicsit messze tudom csak letenni a víztől, ezért vagy 50 métert húzom keresztül egy füves-nádas placcon. A vízre szállás sem egyszerű, de csak sikerül beülnöm. Ááá, de imádom ezt a reményteljes pillanatot: mikor megnyugszik a kajak és még egyet sem húztam az evezővel. Belövöm a GPS-t, mert ez a technika nélkül most nem sok esélyem lenne bemásznom a google mapson kinézett nádtengerbe.

Közben megérkezik egy csónakos pecás, biccentek, köszön, de a szokásos mitakarezkajakbó’horgászni nézés most is megvan, mint mindig. Megszoktam.

Na, induljunk el! Az első evezőhúzások után nem sokkal már megállok, ígéretes hely, dobni kell párat: féltenyérnyi saját készítésű jerkbait amit a Tisza-tavon már felavattam: ezzel tervezem nagyrészt végigdobni a mai napot, még nagyobb támolygók és nagy gumihalak mellett. Go big or go home! 😉

Kapásom nincs, lassan csordogálok tovább a kajakkal. Imádom ahogy hangtalanul becsusszan a legjobb haltartó helyekre, mint egy lopakodó. No hullám, no zörgés. A taktika mára: a legjobb helyeket lehorgászni, de azokat úgy, hogy ha hal van ott, azt meg is fogjam. Pontos, nesztelen horgászat ez, nagyon kedvelem ezt a technikát!

A gps-el pontról, pontra haladok egyik helyről a másikra, minden frekventált helyet centinként lehorgászok, de nincs kapás. Ellenben egyszer csak elszakad a zsinór és vesztek egy támolygót. Na ez mi volt? Nem értem. Oda a jó kis előkém is, csak egy rövidebbet tudok felkötni.

Folytatom a pecát, amúgy is jobban bízok most a wobblerben. A következő beállót is óvatosan közelítem meg, csobban a jerk. Tikk-takk-tikk-takk – vezetgetem, surrog a zsinór a sűrű őszi víz tetején, majd BUMM, kapás! Végre! Lehet vagy 3-mas. Jó hal, azt érzem, a bot karikában, lassan indul csak meg. Nem cikázik, köröz, lehet, hogy van ez 5-is! Itt a nagy csuka!

Két rövid kör után elúszik kb. 30 centi mélységben a kajak mellett, úgy, hogy tisztán látom. Megijedek. Úrisen ez nem hal! Ez egy dinoszaurusz, egy szörny! Sosem fogtam ekkorát: hatalmas, combvastagságú teste kimérten, kígyózva tűnik el újra a mélységben. Kihúzom a merítőm, bár átfut az agyamon, hogy ez nem lesz jó ötlet.

A csuka nagyon nyugodtan viselkedik még mindig, szerintem fogalma sincs róla, hogy veszélyben van. Csak kimérten úszkál, kisebb kitörésekkel. Emelném, de csak a bot nyúlik utána. Óvatosabban próbálom: lassan emelkedik, tolom alá a merítőt. A jerk mindkét horga akadt, egyik a fejtetőn, másik a szájszegletben. Szinte érzem, hogy be fog gabalyodni még merítés előtt, de akkor meg minek csinálom?! Persze be is akad a szájszegletben lévő horog a merítőbe!. Mekkora barom vagyok! Ha emiatt megy el… De nem gondolkodom sokáig, ledobom a botot és ráfogok a kopoltyújára, MEGVAN! De most mi legyen? A horog teljesen belegubancolódott a hálóba és akárhogy próbálom nem jön ki. A hal még nyugton van, de ha elkezdi dobálni magát vagy a horog vagy a csukafogak állnak a kezembe. De megvan a megoldás, a begabalyodott horog kulcskarikáját kitekerem a csaliból és behúzom a kajakba a halat. Illetve húznám, mert nem akar véget érni a krokodil teste. Óriás! Örömömben felkiáltok, pedig sosem teszek ilyet peca közben.

Fotózkodás, csodálkozás, tiszta nyálka vagyok! Sosem mosom ki többet a termoruhám! 😀

A nagy örömködés közepette a csuka szétnyitja a száját és jókorát rúg-teker magán, A kézfejem bekerül a kopoltyúk közé, csúnya sebet kapok a legyőzöttől. Folyik a vér a kezemből, a kajakban álló vizet gyorsan pirosra színezi, mintha valami horrorfilmben lennék, de nem érzem a fájdalmat. Még.

Óvatosan megszabadítom a műcsalitól. Hatalmas, gyönyörű állat, de mintha nem evilági lenne olyan hihetetlen gonoszsággal néz. Lenyűgöző. Közben észreveszem, van egy horog a szájában. Szóval, egyszer már meglógtál…szerencséd volt! Nem valószínű, hogy megfogtalak volna, ha nem harapod el azt a vastag fonott zsinórt…

Gyorsan befejezte az új csali ezen példánya a pályafutását: veterán rang és azonnali leszerelés jár egy ilyen halért!

Ideje visszaengedni a halat. Csodálattal nézem. Erőteljesen úszik el, én tovább örülök és még mindig nem hiszem el!

Reklámok

Pokolfajzat” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s