Kajakos csukázás a Tisza-tavon

  • Z: A hétvége jó neked a Tisza-tóra?
  • Én: Szerintem jó!
  • Z: Na ezt gyorsan döntsük el mert valami szállást kellene nézni
  • Z: Meg akkor először kitalálni merre akarunk menni
  • Z: Valami olyan hely kéne ahová csónakkal nem nagyon tudnak bemenni
  • Én: Jó. Ok. Rendben. Menjünk. 😀

A fenti komoly, mintegy 5 perces szervezés előzte meg a Tisza-tavi túránkat, amely hangulatban nagyon jóra sikerült és a végére még a halak is enni kezdtek, de kezdjük az elején! Mert “ez a nap a mai nap reggelén kezdődött“. Hogy egy klasszikust idézzek. Sokat idéztük. 🙂

Az indulás napján, pénteken már a kollégáim agyára mehettem, mert rámszóltak, hogy körülbelül harmincadjára mondom el, hogy megyek a Tisza-tóra kajakozni meg horgászni. Horgászkajakozni. 🙂 Hiába, ólom lábú mankós lajhár ilyenkor az idő.

Aztán hirtelen Zoli kocsijában találtam magam, az M3-on hasítottunk a tó felé két kajakkal a kocsi tetején. Olyan híreket kaptunk, hogy XY-ék kint voltak 11-es volt a teteje. A nemtomkik rengeteget fogtak, 7+-os is volt közte. Úgyhogy nem kicsit voltunk besózva!

Gyorsan elröpült a 2 órás út, a szálláshoz megérkezve gyorsan le és bepakoltunk. A szobában volt egy franciaágy meg egy egyszemélyes, a szállást adó néni kedvesen megágyazott nekünk a franciaágyra. 😀 Mondtuk jó lesz külön is! A radiátor folyt egy kicsit, pedig új volt, de ezt is megoldottuk… hogy is fogalmazzak finoman… az apartman több pontján mutatta magát a helyi szaki hozzáértése: szöggel, azaz szöggel felszerelt műanyag nyílászáró, slagdarabbal összebilincsezett fűtéscső áthidalás….

A kipakolást követően rögtön rendeltem egy pizzát a kiguglizott pizzeriából, mert én már félúton éhen akartam halni.

– Jó estét! Szeretnék rendelni egy 45-ös pizzát!

– Hát, olyanunk nincs csak negyvenes, mi egy másik pizzeria vagyunk, csak elírták a neten a telefonszámot.

– Izé…jó. 🙂 Akkor egy negyvenes bolognaisat kérek!

– Olyat ne kérjél, azon alig van valami.

– ??? 😀 Oké, akkor legyen fele bolognais fele magyaros!

– Rendben visszük 40 perc!

Mikor letettem a telefont, Zoli megkérdezte, egyáltalán helyi pizzériát hívtam? Reméltük igen!

A futár hívása megnyugtatott minket, lesz vacsoránk!

Kaja után nem sokkal már lefeküdtünk aludni, korán kell kelni. Lekapcsoltuk a villanyt. De a csillár elkezdett villogni! 🙂 Kicsavartuk az izzót, akkor meg a másik lámpa villogott! 🙂 Úgyhogy minden égőt kicsavartunk, a radiátort elzártuk, hogy ne csöpögjön és már tudtunk is aludni… vagyis nem, mert olyan sós volt a pizza, hogy 3 óránként felkeltünk inni…jól indult a dolog!

Reggel irány a Tisza. Két másik horgászcimborám (akik nevük elhallgatását kérték :D) felajánlották, hogy bevisznek minket pár kevésbé frekventált helyre és megmutatnak pár jó helyet. Ezúton is köszönjük nekik a kalauzolást! Nem leszünk hálátlanok: 2-2 wobbler üti a markotok hamarosan! 😉

Amíg a srácokat vártuk dobtam párat a kikötőben, hogy leteszteljem az új jerkeket, erre kikövette egy kilóforma csuka.

Ekkor még azt hittük több lesz a csuka mint a víz…

Na most ez a “bevisznek minket” ez a helyszínen derült ki, hogy szó szerint értik! Egy szép kis konvojt alkotva  kötélen húztak a csónak után. Szép is a kajakos élet, főleg ha egy 10-es Mercury adja a powert alád!

Közben kiderült, hogy a várva várt vízeresztést a meleg miatt elhalasztják + ráadásul a Tisza beáradt, így +20 centivel magasabban volt a víz mindenfelé. Megjöttünk… a vízeresztésre… izé vízemelésre!

Hát így indult! Valahogy éreztük, hogy nem lesz az igazi, a nap süt, az évszakhoz képest nagyon meleg kezd lenni, ami nem fog kedvezni a csukának. Ráadásul nagy a vízterület….

Hol lehetnek?

Az első igéretesnek tűnő helyen megállva elkezdtük szórni a vizet. Zoli egy lehetetlen spinnerbaittel 😛 fogott egy gyönyörű mintázatú csukát. Na még a végén, nem is lesz olyan haltalan ez a melegfrontos nap.

Legyezve is próbálkoztak a srácok a csónakban, de nem lett több eredmény. Még két csukát fogtunk összesen, én kapás nélkül úsztam meg a nap első felét. Viszont gyönyörű helyeken jártunk.

A következő helyen már több kapásunk volt, de nagyon finnyásan ettek, összesen kettőt fogtunk meg, ebből egyiket Zoli, én megint nulláztam. Pedig azok a helyek…minden nádszál mögött állhatott volna egy, mi legalábbis beleképzeltük. A megközelíthetőség mondjuk kajakkal is küzdelmes!

Ezután ettünk valamit, majd meglátogattunk egy harmadik részt, ahol megint Zoli csavart ki egy kisebb csukát (ménemfotóztá??), de ezzel körülbelül vége is lett az aznapi pecának, elindultunk vissza a kikötőbe. Elköszöntünk a csónakos srácoktól és megköszöntük a kalauzolást, ami így visszaolvasva kicsit rövidnek tűnik, de higgyétek el ez a 4 hal, 4 ember egész napos dobálása volt, egy csomó evezéssel és motorozással kombinálva, csak nincs mit írni róla. 🙂

Lassan sötétedett de mi még kinéztünk útközben egy kubikot, ahová érdemesnek tartottunk, hogy bemenjünk. Fél óránk maradt, intenzíven szórtuk a villantókat és végre halas lett az én kezem is egy kilós forma csuka szánt meg. Ezután sietnünk kellett, mert tényleg nem akartuk megkockáztatni, hogy ebben a nádlabirintusban ránk sötétedjen.

Nyomtunk egy gyros meg egy mediumra mikrózott hússal készült hambit (azaz félig nyers volt), aztán mentünk a szállásra. Pakolás, másnapi tervek átbeszélése következett, majd korán terveztünk lefeküdni, mert hosszú lesz a következő nap is és most nem lesz aki behúzzon minket.

Ahogy jövök vissza a fogmosásból, látom Zoli már alszik és közben villog fölötte a lámpa, de ma már ez sem érdekelte, úgy látszik. 😀 Én is gyorsan kómába estem, másnap már sötétben a Tisza-parton voltunk, 40 perc – egy óra evezés várt ránk. Tejköd, sötét, folyó. Nem egy életbiztosítás, így megvártuk a félhomályt és akkor vágtunk neki. De akkor sem látszott sokkal több mint sötétben:

Még GPS-el is sikerült eltévedni a zegzugos útvonalon, de láttuk, hogy 2 csónak is körözget és az egyik medencéből nem találja a kiutat. Elzúgtak mellettünk, aztán jönnek vissza, hozzánk érve leveszik alapjáratra a motorokat és odakiáltanak:

-Zsákutca!

Mielőtt bármit mondhattam vagy így reggel akár gondolhattam volna, Zoli visszakézből ordította nekik, hogy -NEM HISZEM!

és nyomatékosításképp még húzott két nagyon az evezővel. A csónakos kollégákat annyira meglepte a dolog, hogy bambán továbbálltak, én meg sírva röhögtem egy helyben. Nézek Zolira értetlenül, hogy ez most mi volt, ő bámulja a GPS-t:

-Tényleg zsákutca!

Szakadunk a röhögéstől percekig aztán összeszedjük magunkat és irányba állunk a cél felé.

Oda is érünk hamarosan, jó nagyot kerültünk ahogy visszanézzük az útvonalat, de ebben a ködben az is eredmény hogy ide értünk. Zoli az egyik én a másik partját vallatjuk a víznek, egy helyen látok kishal mozgást, hamarosan jön is az ütés félvízen a hulló kanálra. Megvan!! De nem csuka, balin!

Tovább szórtuk a helyet balinos csalikkal, de semmi. Meg amúgy is csukázni jöttünk, egy apró balin miatt ne adjuk fel!

A szél a túlpartra kényszerít bennünket, meg a halat is inkább ott sejtjük most a bedőlt fák, töklevelek között még így korán reggel.

Ígéretes pálya, volt is benne hal. Zolinak és nekem is voltak kapásaink, de egyik sem akadt. Nekem úgy megütötte a fatörzsek közt vezetett kanalat, hogy megbillentem a kajakkal! A csali meg tiszta fognyom, nem akadt! Hideg van, a köd még mindig nem szállt fel, viszont halunk nincs és kapás sincs több, így úgy határozunk, hogy továbbállunk.

Bemásztunk egy olyan eldugott helyre, hogy biztosak voltunk benne az oda vezető úton, hogy tele lesz hallal, mert ide csónakkal lehetetlen kb. bemenni még most is. 

Madár volt bent, hal viszont egy darab sem, a víz kristálytiszta, így úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit aztán keresünk egy másik helyet. De én még előtte megfürdettem az egyik botom… jó hogy tiszta volt a víz így a másikkal kipecáztam. A zauból folyt a víz, de a futása szinte semmit sem változott és mikor otthon szétszedtem meglepetésemre akkor sem tapasztaltam különösebb elváltozást a zsír állagában, csak volt az orsóban pár vízcsepp. Ezután is maradok a Mol lítiumosnál!

Közben kezdett kisütni a nap is mikor visszaeveztünk az előző helyre, bár Zoli már egyre kevésbé bízott benne és én sem igen hittem, hogy jöhet még hal ebben a napsütésben. Különböző színű kanalakat próbálgattam, míg Zoli spinnerbaittel, gumival, jerkbaittel szórta a vizet. Valamit ennie kell!

Végül a szakirodalom által napsütéses idő/tiszta vízben előírt oxidált (házi) vörösréz hozta meg a halat. Először csak lekövette, majd másodjára a kajak mellett a szemem láttára trafálta telibe a billegő rézdarabot.

Nem nagy de ez a hal kellett már, hogy tartsa bennünk a lelket! Elkezdtük dobni a kanalakat. Nekem volt jó pár lekövetésem, de csak böködték a kanalat, nem ragadtak oda. Pedig volt közte jó hal is, sőt volt amelyik kikövette, aztán beállt a kajak árnyékába. 🙂

Érdekes volt, mert jó ideig csak egy bizonyos sávban kezdtek enni és csak a vörösrezet, máshol, mást nem, hiába néztek ki jól azok a helyek is.

Viszont egyszer csak történt valami és a finnyás maszatolások rendes kapásokba fordultak amiket végre halakra tudtunk váltani! Zoli integet a távolból, hogy neki is megvan az aznapi első csux. Ekkor lassan már összeállt a fejünkben a taktika ami működött, és centiről centire kezdtük átfésülni az ígéretes helyeket. Nem akarom ragozni, 3 óra adrenalin: rengeteg kapás, szép halak (persze a legnagyobb elment).

A Godó-wobbler keményen szedte áldozatai Zoli kezében.

Itt már szó sem volt csipegetésről, torokra szívta a támolygót. Gyönyörű jószág!

Minden halat visszaengedtünk, bár tervben volt egy csukasült ebédre, de úgy megindultak, hogy kinek jutott eszébe enni?

“Csobogtasd meg!” Kérte az operatőr, aztán lőtt egy ilyen képet. 😀

Zoli csak a Godóval…

És az álma is valóra vált, a “beletartós” kép! Mondjuk szép hal volt, a túra legszebb csukája. Szerencsére a többi sem a bicska és méretkörüli kategóriát képviselte.

Aztán az én kívánságom is teljesítette a víz, a saját jerkes hal!

Azt hiszem ezt volt az utolsó halunk aznap, nagyon jót horgásztunk, még gratuláltak is nekünk kifelé menet a csónakos pecások, hogy látták fogtunk szépen. Amit igazán élvezünk mindketten, az az volt, hogy nem a tipikusan haltalan vagy a tipikusan halas nap volt amikor mindegy mit dobsz úgysem/úgyis eszik, hanem megkerestük a halat, csalit, technikát és meglett az eredménye! Köszönjük Tisza-tó! Jövőre is jövünk, de majd tényleg vízeresztéskor! 🙂

Update:

És amit még feltétlen ide akartam írni: köszönjük szépen a finom vacsorát Zoli feleségének, Nikinek! Hogy mennyire jó volt volt a fárasztó túra után rendes ételt enni!

Zoli KÓÓóóLAAaa kiáltása pedig a vetekedett a Duna-túrás CukoRRRrr-ral! 😀

 

Reklámok

Kajakos csukázás a Tisza-tavon” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Jó arcok, klassz túra, igazi kajakos víz. A Tisza-tó régóta bakancslistás nálam, kár, hogy 5 órányira van tőlem. Azt a Tarpont egyszer szívesen kipróbálnám, baromi jó hajónak néz ki. Ja, és gratula a csalikhoz is.

  2. Novemberi kajakpeca a Tisza-tón?!
    Őrültek! Pfujj, de irigy vagyok.
    Őrült projekt egy lökött társaságban. Na, pont ez hiányzik nekem a magányos kajakpecákból.
    Ha a társulat castingot hírdet a következő őrült projekre, én leszek az első jelentkező.

      1. Igen, azőrült és lökött kifejezések természetesen az elismerésemet fejezték ki 🙂
        A kajakpecát négyszemközt megbeszéljük

  3. Mindig felüdít mikor a történeteiteket olvasom, pláne ha az egy ilyen melós hétköznap mint a mai. Légy szíves, menjetek többször pecázni! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s