Duna-túra 5. nap

Reggel már rutinosan, gyorsan elkészültünk. Úgy vettem észre, Zoli biológiai órája is hozzáidomult a hajnali kelésekhez, így mire én kibújtam a sátramból ő már visszafelé jött a táborhelyre vígan lengetve a megmardt fél tekercs WC papírt… Nem sokkal később jött két horgász. Mint kiderült, pont az etetett helyükön vertünk tanyát. 🙂 Nem problémáztak, kedvesek voltak  bár valami furcsaság volt a viselkedésükben…és Zoliéban is.

dsc01033

Mit volt mit tenni, vízre tettük a hajókat és áteveztünk az etetésen. Alig mentünk párszáz méter, egyikük utánunk kiáltott: “Srácok a kaka itt maradt!”

Zoli egy ideig semmit sem szólt, majd kérdőn ránéztem. Erre hangosan visítva felröhögött, hogy “akkor az ott mégiscsak egy ösvény volt”. 😀 Na húzzunk innen, de gyorsan, gondoltam és bekapcsoltam az utánégetőt.

Amúgy is bele kellett húznunk az evezésbe, hogy pecázhassunk ma is. Közben még mindig hezitáltunk, hogy a végigevezésre menjünk-e vagy az utolsó napot szánjuk a pecára.  Eddig folyamatosan egy pezsdülésben, vagy előtte haladtunk, így ha az utolsó nap megállunk, kiválóak lesznek a körülmények egy jó kis balinozásra, főleg hogy már nap is kisütött és a következő napra is ilyen időt mondtak.

dsc01060

Elég unalmas szakaszok jönnek már innen, véget nem érő kanyarokkal, ami meglehetősen demoralizáló tud lenni. De ezt ellensúlyozta a szép idő és az ennek köszönhető jókedv. Mindig a sodorvonalban próbáltunk maradni, hogy minél gyorsabban haladjuk. Így délután már nyílhattak a botok és repülhettek a csalik!
Egy víz alatti hosszú kőszórást dobáltunk ahol szinte mindenféle csalival akasztottuk domolykót, de egyiket sem tudtunk megfogni, mind leakadt. Volt vagy 4-5 kapásunk. De tényleg szinte mindenre. Egyébként meglehetősen különböző módokon pecázunk, Zoli általában a kisebb csalikat erőlteti, finom cuccal, nálam viszont a 6-os nano-s 2-8-as Pulse mellett sűrűn előkerült a 40-80-as Spinblade is, kajakos társam nem kis megrökönyödésére, állítása szerint ez harcsázni való a Tiszán.

sdc11351

Kisbalint, domolykót sikerült később azért kivarázsolnia a pici csalikkal.

sdc11350

sdc11349

Éreztük már az áradás jótékony hatását, de még nem volt az igazi. A nap izgalmasabb része egy szűk Duna-ág surranóján való átkelés volt. Fontolgattuk, de a megpakolt kajakokkal és a terep (fenék) ismerete nélkül nem mertük bevállalni ezt a kis vadvizet. 🙂

mah010471

mah010481

Kötélen eresztettük le végül itt a hajókat, de az utána következő kisebb, sekélyebb és legfőképp lassabb vízű zátonyos surranót már bevállaltuk.

mah010511

Bár az emlékek mostanra kicsit megkoptak, és nekem digitális naplóm sincs mint Zolinak, de ahogy emlékszem igen jól esett 2 esős nap után végre napsütésben megfürödni. Fürdés közben vettük észre, hogy sárga a Duna a tetején úszó pollentől. Ilyet még én sem láttam, pedig dunai “gyerök” vagyok!

dsc01040

dsc01041

Ami a fenti képen látható az akkor, ott elfogyott. Kivéve a Zoli lábát. 🙂

dsc01066

Jutott azért nekem is.

Közben a döntés is megszületett: nem evezünk végig, lemegyünk a következő napijegyig és pecázunk egy jót. Azt hiszem ennek nem csak mi, hanem a kedves blog olvasók is örülni fognak majd, mert eddig igencsak halszagtól mentes volt ez a túra.

sdc11352

De ennyire azért ne szaladjunk előre. Ma este is megcsúsztunk szokás szerint a táborállítással és már jócskán esteledett, mire kész volt. Ami egyébként nem volt egyszerű feladat, a lejtős part miatt igényelt némi kőműves munkát. Legközelebb hozunk szintezőt is. 🙂

sdc11353

Én mélyponton voltam, mint tegnap Zoli, azt hiszem kimerültem. Így raktam egy hatalmas tüzet, közben megdumáltuk, milyen jó kis kövezés van a tábor mellett. Bár eleinte én is horgászbotot ragadtam, megnéztem a helyet, dobtam párat, de fáradt és levert voltam, meg amúgy sem társas peca az esti pergetés… Visszamentem a tüzemhez töltődni. Közben Zoli kitartóan vallatta a követ aminek meg is lett az eredménye: egy méretes süllővel tért vissza, ami saját wobblerére éhezett meg. sdc11354

sdc11355

5 napnyi szenvedés utáni örömittas tekintet. Bár Zolit még nem is szivatta annyira a Vén Kurv@ mint engem. Pár fotó, örömujjongások, nem is tudom ő örült-e jobban vagy én. A süllő biztos nem, 1,5 perc múlva már szalonnával sült a parázson! Kell ennél több?

sdc11356

Kell! Vannak dolgok amit az ember megszokik és azt hiszi azt csak úgy lehet csinálni. “Úgy kell.” Csomó szemetet termelve. egyre jobban foglalkoztat ez az ökológiai lábnyom kérdés, talán egyszer írok is róla egy bejegyzést. Szóval visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, ilyen volt nekem a krumpli sütése alufóliába csomagolva. Namost nekünk mivel elfogyott az alufóliánk az első pityóka csomagolás után, a többit egyszerűen héjastól bedobtam a parázsba. És láss csodát, gyönyörűen megsült, a héját lehúzva még ízesebb volt mint az alufóliás megoldás, állítom! A süllőről nem is beszélve. Kettőnknek pont elég volt.

dsc01074

Elégedetten feküdtünk le aludni (természetesen a pontos vizállási értékek tudatában 😀 Jó tudom már nem vicces csak nekem. ): végre rendes kaját ettünk, holnap jó idő lesz, alig kell 4 órányit eveznünk csak, és onnantól peca. Ja és holnap este már visszatérünk a civilizációba.

Zoli írása az 5. napról : LINK

ui.: hajnalban Zoli megint alázott, ezúttal egy balinnal, de ez már a következő és egyben befejező történet része, ami ígérem, a leghalasabb lesz, mitöbb tocsogni fog a halnyálkában!

sdc11362

Reklámok

Duna-túra 5. nap” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s