Három éves tervem végre valóra vált : kajakkal végig a Dunán. Egyedül nem akartam bevállalni, szerencsére idén Zoli (hungarianwobblers) személyében megtaláltam az útitársam. Az evező mellett azért a pergetőbotot is sokat szorongattuk. Beszámoló hamarosan!
Néha úgy elgondolkodok, mennyire relatív is az idő. Hogy eltelhet úgy egy év, hogy nem is éltél. A munkában töltött napok, vagy a megszokott ismétlődő dolgok néhány hét múlva teljes feledésbe vesznek, mintha soha meg sem történtek volna (annyiszor). Ami megmarad talán az lenne az élet? Mert akkor ez egy darabja volt!
WOBBLERMÁNIA 
“Út a vadonba” bejegyzéshez egy hozzászólás