Három éves tervem végre valóra vált : kajakkal végig a Dunán. Egyedül nem akartam bevállalni, szerencsére idén Zoli (hungarianwobblers) személyében megtaláltam az útitársam. Az evező mellett azért a pergetőbotot is sokat szorongattuk. Beszámoló hamarosan!
Néha úgy elgondolkodok, mennyire relatív is az idő. Hogy eltelhet úgy egy év, hogy nem is éltél. A munkában töltött napok, vagy a megszokott ismétlődő dolgok néhány hét múlva teljes feledésbe vesznek, mintha soha meg sem történtek volna (annyiszor). Ami megmarad talán az lenne az élet? Mert akkor ez egy darabja volt!
“Út a vadonba” bejegyzéshez egy hozzászólás