Fekete sügeres tapasztalatok – amikor minden másképp alakul

Bár számomra kicsit mű ez az egész itthoni fekete sügér horgászat, de ettől függetlenül (és ennek tudatában) régóta szerettem volna ilyen halakat fogni. Ha az ember a helyén kezeli a dolgokat, nagy élmény tud lenni!

Rögtön az elején leszögezném, hogy egyáltalán nem leszólni szeretném ezt a halat és a rá horgászókat. Csupán nem értem a köré alkotott felsőbbrendűségi kultuszt (az üzleti részen kívül). Semmivel nem több vagy kevesebb bármelyik másik ragadozónál, ráadásul tájidegen, betelepített hal. Nem szívesen látnám a Dunában, vagy akármelyik természetes vizünkben. Ezekben a bányatavakban viszont nagyon jó helye van, szemlátomást jól is érzi magát. Szerintem kimondottan jó ötlet volt ide telepíteni és védeni az állományt.

Hogy miért? Igazán jó móka rá horgászni. Mind a táplálkozási és viselkedési szokásai, tartózkodási helye, védekezése eltérő a hazai ragadozókétól. Ezáltal új kihívás elé állítja az embert.

Soha nem horgásztam még ilyen halra, így először a neten nézelődtem mit is kellene vinni. Gumirák, gumiférgek Texas vagy Carolina-rig-en. Annyira nem a szívem csücske ez a módszer (a dropshottal egyetemben). Úgy vagyok vele, ennyi erővel már rendes “trágyagelesztát” is tűzhetnék a horogra, vagy mártogathatnék halszelettel. Hiába, a fahal a kedvencem. Hal nélkül persze nem akartam maradni, úgyhogy vettem pár műgilisztát meg rákot. Mivel az elképzelésemnek tökéletesen megfelelőket nem nagyon találtam, (természetesen) készítettem is párat. 🙂

Na, de erről majd máskor!

A sok videó alapján úgy képzeltem, hogy ezek viszonylag buta halak. Fent cirkálnak, bevágom eléjük a rákot ők meg szépen megeszik. Kánikulában, és inkább az aprajával lehet, hogy ez a helyzet, de most egész másképp alakultak a dolgok, mint ahogy én azt előre elgondoltam. A hirtelen jött frontnak köszönhetően (legalábbis én ennek tudom be), teljesen máshogyan viselkedtek mint azt vártam.

Látott hal szinte nulla, és ha észre is vettem egyet-egyet, a legtöbb esetben olyan undorral és közömbösséggel kerülték ki a gumicsalikat, hogy nem győztem szentségelni. Olvastam olyat, hogy nem mindegy a szín sem nekik. Sokszor a teljesen inaktív halak egy bizonyos színt viszont megesznek. A feketétől a rikító rózsaszínig én mindent végigpróbáltam. Pont leszarták! 😀

Valószínűleg tényleg a front volt az oka, pár óránként ugrált fel-le a légnyomás.

A lehűlés miatt sok jót egyébként sem reméltem a pecától, de pár sügért azért szerettem volna fogni. Komótosan kezdtem dobálni a partoldalt, most már inkább wobblerrel. A ivadék fekák a nád körül bandáztak, ennek örültem, mert az ívást már legalább nem zavarom. Egy 3 cm-es pisztrángmintással kezdtem, mert kb. ekkorák voltak az ivadékok. Az ötletnek hála végre megtört a jég, meglett életem első fekete sügérje!

Még olyan domolykósan tartom. 🙂 Egyébként szokásaikat tekintve sok hasonlóság van szerintem a két hal közt.

Folytattam tovább a pecát, és nagyobb csalival próbálkoztam. Sikeresen.

A házi keszegutánzatom elnyerte a sügérek tetszését.

A következő képen lévő hal fogásának az az érdekessége, hogy míg szereltem a gumis botot, a másikról egy kb. két méteres zászlón lógott a süllyedős wobbler a vízbe. Mikor kész lettem és tekerném ki, rajta volt a hal!

Nem mellesleg, a 6-os Ownerrel szerelt csaliról egyetlen hal sem lépett meg.  Ami azért érdekes, mert ez a hal nem abba öli az erejét, hogy nagy kirohanásokat tesz, mint pl. a balin, hanem őrült, néha sunyi módon ugrál ki a vízből és rázza a fejét.  Így ment el halam gumiról, békáról, wobblerről is. A két horoggal szerelt nagyobb csalik szabadon álló horga jó eséllyel megakad ilyenkor a testében, ekkor már biztosan nem szabadul, de nem szeretem ezeket az akadásokat.

Ducibb, cranckbait jellegű csalikról, amikre kisebb horgot tettem, 2 is meglógott. Ez a szebb példány lett meg egyedül. Egyben wobbler avató hal is!

Az egyetlen gumis.  A lenti halat már megfogta valaki előttem, volt egy lyuk a száján, látszik is a képen.

Békával. Talán ez volt a legnagyobb.

Megcsonkított békámmal a szájában. Szerencsére a polifoam láb könnyen pótolható.

A három napos peca alatt egy nap volt, amikor igazán étvágyánál volt ez a hal. A másik két nap még azokat is elszúrtam, amit sikerült nagy nehezen megakasztanom. Kétszer voltam kint kajakkal és ebből kétszer áztam el, de muszáj volt kockáztatni, az összes halat kajakból fogtam. Szerencsére mire felerősödött a vihar mindig kiértem, bár egyszer nem sokon múlott. Rájöttem, azért igencsak veszélyes egy vihar kellős közepébe csöppenni még egy ilyen viszonylag kisebb tavon is. Összességében piszok jót horgásztam, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom Délegyházán!