Domolykó csokira, bodorka békára. Meg a csigák…

Végre talán tényleg itt a tavasz. Nagyon a végét járom már, november óta nem volt halnyálkás a kezem.
Pénteken meló után őrült módjára húzok ki a városból. Sajnos az egész héten napos idő most esősre váltott. De érzem, jó “halas” idő van! Nem tudom, hogy ilyenkor a légnyomásváltozást érzi-e meg az ember vagy mit,de biztos ismeritek az érzést…

A vízpartra érve gyors szerelés, átöltözés, “végreterepnadrágban” érzés. Gyerünk!
A csatorna partjainál itt-ott szedéseket látok. Minden adott. A szedések miatt egy felszíni bogárral indítok, de nincs rá érdeklődő. Mélyretörő bogármintásra váltok.  Már az első dobásra kapok egy ütést, de látom kisebb halak követik csak a csalit. Arrébb megyek. Az egyik helyen a behajló nádszálak alól gyanús hullámok jönnek. Odahúzom a wobblert: kapás! Azonnal feljön a 30-40 dekás domi, de leakad. Nem baj. Visszadobom a csalit ugyanoda. Félúton elnehezülős kapás. Rövid fárasztás, fél kiló körüli domolykó.

Csalit cserélek. Felteszem a “csokipapírost”. Igazi csemege! 🙂 Nézzük mit tud! Első dobásra kapás. A bevágás után csak áll egy helyben. Elindul először felfelé, majd felém úszik. Meglátom a tiszta vízben, kiló fölötti domi. Lehet inkább a másfélhez van közelebb! Furcsán gyorsan megadja magát, szinte alig küzd, már emelem is ki. Fotózás közben gyönyörködök benne, rég fogtam ekkorát.

Ebben a vízben még kiló fölöttit sem. Előbb kellett volna csokival csalizni!

Profilkép. Látszik vagy 20 dekásnak, pedig ugyan az a hal. 🙂

Dobálok, dobálok…  Jó messze járok már. Semmi. Túl szépen kezdődött, de nem vagyok elégedetlen. Közben a szemerkélő eső elkezd úgy istenigazán zuhogni. Kezdek átázni, ezért sietősre veszem a visszautat. Egy helyen halmozgást látok, muszáj dobni! Felteszem a Heddon békát. Szeretem ezt a csalit, nagyon egyedi mozgása van. Második vagy talán harmadik dobásra kapás, meg is akad, ujjnyi domolykó.

Vagyis…izé… bodorka! Hát ez meg mit akart?
Gyorsan visszadobom, most már tényleg alászedem, mert nincs kedvem megfázni.

Szombat.

Kisüt a nap,

de csak délután megyek pecálni. Most egy másik helyet néztem ki. Gyakorlatilag állóvíz, de van valamennyi átfolyása. Szeretik a domolykók. Jó nagy területet bejárok, élvezem az időt, nézelődök. A peca most már másodrangú a tegnapi hal után. Egyszerűen jó kint lenni.

A kedvenc részemen első dobásra kapásom van, de csak másodjára fogom meg: arasznyi domolykó. Ezután semmi. Dobálom mindennel a legjobb részt, de nincs kapás. Pedig a halak ott vannak. Turkálok a csalis dobozban. Mi kéne, mi kéne… Ez mélyen megy, ez túl sekélyen; ez nagyon bogár, ez nagyon hal; ez túl erősen veret, ez meg alig mozog… hiába no, nehéz a wobblerkészítők élete :D. Végül “Az ebihal”-nál kötök ki, hátha. Egy 40 dekás domi jön rá. Ennek a wobblernek nagyon furcsa egy mozgása van, de úgy látszik néha ez kell.

Ezután egy sügér kapja el az aranyszínű halamat.  A teste egyezik a “csokipapírossal” csak nem megy olyan mélyre. Igazi brutál erősen verető spiccrázós forma.

Ezután egy másik helyre megyek át, harcsára készülök. Este kilencig semmi, rablást sem hallok, hal sem nagyon mozog. Próbálgatok sokféle csalit és mélységet, de semmi. Hazamegyek.

Vasárnap.

Hajnal. Visszamegyek az domolykós csatornához, de nagyon óvatosak lettek a halak. Egy koppintással megúszom. Valószínűleg a mögöttem felkelő nap sem ideális, messziről kiszúrnak.

Lassan teljesen feljön a nap, hazaindulok. Nem sietek, újra átélem a hétvége történéseit. Igen szép tavaszi horgászatokon vagyok túl. Soha jobb évkezdést. A napsugarak elől csigák menekülnek. Lassan tudok csak menni, rengetegen vannak, nem akarok egyet sem összetaposni. Délután elheverészek egy nem túl felkapott bányató partján.  Örülök a tavasznak…

ui.: A csigák vicces élőlények. (Bár valószínűleg ők teljesen komolyan gondolják magukat.) Hihetetlen mire képesek, csakhogy lefotózza őket valaki! 🙂

ui.ui.: Ma jött még egy domolykó csokira! 🙂