Boxutca: Shimano Exage 1000 FB

Néhány írásban szeretném megmutatni az orsóim téli karbantartását. Mindig magamnak szerelem őket. Sosem adnám más kezébe egyiket sem, ha egy kis érzéke is van hozzá valakinek, mindenképp ajánlom az otthoni karbantartást.

Régebben csak akkor szedtem szét az orsóim, ha már érezhető volt, hogy nem úgy fut ahogy kellene. Sokszor ilyenkor már késő, látható mértékű a kopás. A zauberem megvétele óta ezt másképp csinálom. 3 éve van meg az orsó, rengeteget van használva (szerencsére), a kopás elhanyagolható mértékű. A megvétel után ma már első dolgom szétkapni az orsót, gyári zsír ki, fémtisztára lemosom, új zsír bele. Évente 2 szervizelést szoktam tartani, ez általában csak kenőanyag cseréből áll, ritkábban hézagolás is szükséges. Az egyik alkalommal teljesen szétszedem az orsót, és minden alkatrészt teljesen megtisztítok. Máskor csak kitörlöm a régi zsírt, és újat teszek a helyére. A garancia sem ugrik talán, ha óvatosak vagyunk… 🙂 bár garanciában eddig még csak botot vittem vissza, úgyhogy inkább ne alapozzon erre senki.

Most az egyik UL cuccomon lévő 1000-es Shimano Exage-em teljes körű kitakarítását és újrazsírozását csináltam meg. Bár nem éreztem, hogy rosszul futna, összerakás után ahogy megtekertem tudtam, hogy bizony kellett ez már…

Pár szó erejéig a “darálóról”…  (Teljesen szubjektíven.) Ha az ár/érték arányt nézzük, az árát semmikép sem éri meg, ez gyorsan leszögezném, de egyébként egészen eltalált kis orsó. Nagyon megszerettem, pedig sem a műanyag házért, sem a kis orsókért, sem a Shimanoért nem vagyok/voltam oda.. (És akkor miért is van nekem ilyen? Ez egy hosszú történet… 🙂 ) Maga a konstrukció egyszerű, de jól működő. Minden fontos helyen golyóscsapágy van (4 db). Egy Perch Blade 180-ashoz van párosítva, 16-os monofillal üzemel jelenleg. Azt kell mondjam, teljes az összhang. 16-osnál vastagabbat nem is igen érdemes rátenni, fonott teljesen kizárt. Egy közepes minőségű 20-as mono szakítója nagyobb mint a beállítható max. fékerő. Marha nagy élmény ilyen pici orsóval nagy(obb) halat fogni! Aki nem hiszi, tegyen egy próbát, így a legteljesebb az UL élménye! Még a zsinórcsavarodás is elviselhető, ha odafigyelek. Mindenért kárpótol egy kettes balin kapása, mikor szinte füstől a kóláskupak méretű dob!

Asszem ez már több is bevezetőnek, mint amit eredetileg akartam, jöjjenek a szervíz képek!

Kapjuk szét! Adja magát a sorrend.

Méretarány. Szinte már vicc… 🙂

A hajtómű. El lehet képzelni mennyi kenése lehet egy 2-3 évig újrazsírozás nélkül használt darabnak…

Tisztítás után. Az orsó kb. 2 éves, szinte semmiféle kopás nem látszik rajta. Minden alkatrészt, beleértve a házat is egyszerű folyékony kézmosóval, fogkefével alaposan átmosok, teljesen zsírmentesre.

Száradás után a jól bevált körömlakkos megoldással kezelem a csapágyházakat és tengelyeket. Így nulla holtjátéka, “lötyögése” lesz az orsónak, feltéve ha nincs megkopva, vagy jól ki van hézagolva.

A zsírt egyszerű lítiumos mol zsírból és műszerolajból keverem “megfelelő” állagúra. Akkor jó, mikor még nem csúszik le a fémről, de kellően lágy is egyben. Sokat dob az orsó futásán, ha a tengelyt csak olajozzuk (rendszeresen).

Ha minden alkatrészt megkentünk (nem kell teletömni az egész orsót zsírral!), jöhet az összerakás. Ilyenkor szoktam jókat káromkodni. 🙂 Ez a csavar bizony így már nem megy be. Szét az egész újra! Hiába, kicsi a hely, itt minden milliméter számít, csak egyféle sorrendben lehet összerakni.

Szép álmokat tavaszig!

Egy emlék a sok közül.