A klónok támadása 1. rész

Azaz wobbler “sorozatgyártás” PUR-habból. Az egész dolog azzal kezdődött, hogy szerettem volna saját wobbikat, amik könnyen és gyorsan egyformára legyárthatók. Eleinte egy marógépben gondolkodtam, de a viszonylag nagy költségek és helyigény miatt ebből nem lett semmi. Aztán ahogy nézelődtem, gyorsan rátaláltam erre a PUR-habos dologra.

Jó pár horgász kolléga kitaposta már előttem ezt az utat, így viszonylag könnyű dolgom volt. A neten (mind külföldi, mind magyar oldalakon) elég sok infót lehet találni a módszerről. Azt írom csak le, ami nekem végül bevált.

Először is szükségünk van egy öntőformára. A legegyszerűbben kétkomponensű szilikongumiból készíthető el.  Maga az anyag hasonló a tömítéshez használt “kinyomós” szilikonhoz , ám annál sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkezik, és nem közvetlenül a levegővel való érintkezésre köt, hanem (az általam használt Mold Max 30) a hozzákevert katalizátor hatására.  A végeredmény egy erős gumiszerű anyag, mely kellő tartás mellett rugalmas marad.

Először faragással indítok, elkészítem a klónozni kívánt wobbler. Nagyon figyelni kell, hogy tökéletes legyen (gondolok itt pl. a szimmetriára), mert ha nem az, minden “klónunk” szintén hibás lesz. A drótozást elég beragasztani, itt csak a forma a lényeg, nem kell terhelést elbírnia. Jelen esetben két UL wobbi lesz az alany.

Ezután elkészítem a “házat” amibe a szilikont öntöm. Legalább akkora legyen, hogy a wobblertest és a ház között mindenhol maradjon kb. 5 mm rés. Anyaga kemény kartonlap, melyet leukoplasttal és pillanatragasztóval ragasztok össze. Készíthető fából is, de nem éri meg a fáradtságot.

Következő lépésként bevágást készítek a doboz egyik oldalán a wobblerek vezetőfülének, így pozícionálom azt. A dobozt megtöltöm… búzadarával… 🙂 A hátsó horogfülbe cérnát kötök és beállítom hogy kb.  a wobbler fele merüljön a grízbe.

A darát elsimítom, majd kiöntöm egy tálkába, melyben a szilikont fogom bekeverni. Filctollal bejelölöm meddig ér a gríz. Ennyi formagumira lesz szükségem.  A grízt kiöntöm majd kimérem a formagumit és a katalizátort.

A halakat bekenem vazelinnal (teljesen megfelel formaleválasztónak). Majd véglegesen mindent beállítok az öntéshez.

Ezután óvatosan két oldalról teletöltöm a dobozt az alaposan összekevert formagumival.

24 óra kötés, majd “ráépítem” az öntődoboz másik felét.  A megkötött szilikon felületét vékonyan, de nagyon körültekintően szintén be kell kenni vazelinnal, különben összeköt a következő adaggal. Ha ez kész, mehet is rá az újabb adag. Ennek a mennyisége is a “grízes-módszerrel” határozható meg.

Újabb 24 óra kötés.

Ezután szétválasztom a két felet. Ezzel tulajdonképpen kész is az öntőformánk.

A felső résznél látható lyukakat utólag fúrom rá. Így tud tágulni a hab, nem nyomja szét a formát.

A fenti képeken lévő öntőforma váza kartonból van, itt alul látható egy, amit fenyőből készítettem. Esetleg nagyobb wobblereknél szükség lehet a fa merevségére.

A következő részben a PUR habos öntésről lesz szó.

Itt egy kép, hogy legyen valami hal is ennyi barkács után 🙂